Elengednétek a 22 éves gyereketeket felnőtt felügyelete nélkül pár napra nyaralni a barátaival az országon belül?

A kérdés röhejes. Felnőttnek miért kéne felnőtt kíséret? Mentálisan sérült, gyámság alatt van?

Meddig kell még ezt a gittet rágni? *facepalm*

Bocsi, láttam, hogy nem vársz többet, de talán releváns még az én válaszom is, mert az első vagyok, aki pont ugyanilyen helyzetben voltam a válaszolók közül.

25 éves koromig nem dolgoztam (diákmunkát sem, nyáron sem sehol), hazavittem a szennyest az első évben az egyetemen (20 éves koromig), a vizsgák előtt és után felhívtam a szüleimet, otthonról hoztam az ennivalót (úgy heti három napra), az Erasmusra menetelem előtt elsírtam magam, mert apukám olyan cipőt akart nekem venni, ami nem tetszett (az üzletben, mint egy hat éves :P). Tehát a mintapéldája voltam annak, amit a kérdező kérdez, főleg azért, mert a szüleim nagyon sokáig (gimi alatt - 19 éves koromig) nem engedtek el sehova.

De egyetem alatt elengedtek bárhova, ahova akartam menni. Kaptam egy havi összeget, amiből úgy gazdálkodtam, ahogy akartam. A harmadik félévben pedig kimentem külföldre és felnőttebbként tértem haza. (Pedig a nagyszüleim folyamatosan aggódtak, hogy éhen fogok halni, nyilván semmi alapja nem volt, szendvicset tudtam magamnak csinálni, mosni, vasalni, takarítani is tudok, ha nincs más választásom, sőt elég jól főzök is :P).

Most 29 éves vagyok és vannak velem egyidős olyan barátnőim, akik otthon laknak a szüleikkel és ugyanazt látom, mint nálam annó, hogy "teljesen éretlenek", eszükbe nem jut, hogy segítsenek a szülőknek, mondjuk kiszolgálni a vendégeket (nyilván csak akkor látom a családi dinamikát, mikor ott vagyok, de a 60 éves szülő szolgál fel, én meg folyton azon filózok, hogy fel kéne-e állnom segíteni vagy üljek - persze aztán nem bírom ki és felállok). Ha nem engedik el a gyerekeket nem is tud felnőni.