Mondok valamit, senki nem figyel rám, ezért inkább csendben maradok, majd megkérdezik, miért vagyok ilyen csendes. Másoknak is ismerős ez a szitu?

Aahh ugyanez van velem is, de ez a társaságtól függ.

Én általában nagyon nehezen nyílok meg másoknak, viszont van amikor teljesen nyitott vagyok az első perctől. Ez a másik féltől függ, hogy ő milyen. Vagy éppen a társaságtól.

Nekem ez akkor volt, amikor sulit váltottam. Elhívtak a többiek engem is fagyizni, aztán leültünk az asztaloknál, és mikor hozzászóltam volna a témához, észre se vették, hogy egyáltalán beszélek. Elhallgattam szándékosan nem fejezve be a mondatot, és semmi. Semmi reakció, észre se vették.

Viszont volt akivel egyből megtaláltam a közös hangot.

Szerintem csak annyi, hogy ez a társaság nem a te világod, és nem itt van a helyed, hanem valahol máshol. :)

Ha ez osztály szinten van, akkor pedig egyszerűen nem ott can a helyed. Barátnőm is hasonló cipőben jár, jövőre vált gimit.