Elitélendő, hogy kislányként "tetszett" anyám feneke?

Nem véletlenül van idézőjelben, ugyanis nem úgy tetszett (tekintve, hogy 5-6-7 éves voltam nagyjából, még óvodás/kisiskolás).

Tehát anyámnak sokszor kivillant a feneke, nagyjából így (egyszerűbb, ha képet mutatok, csak egy példa, nem az anyám szerepel rajta!!!)

[link]

Szóval valahogy úgy tetszett, hogy oltári nagy szenzációnak tartottam, hogy fúú aztaa kilátszik anya popsija, aranyosnak is gondoltam, meg persze marhára viccesnek, volt amikor képes voltam még fél óráig erre gondolni, meg kuncogni rajta.

Ami viszont lehet, nagyobb dolog, ezt a barátnőimmel is megosztottam és folyton kibeszéltük meg röhögtünk ez miatt anyámon, sőt! Ha átjöttek vendégségbe és akkor is villantott véletlenül, akkor is súgtam nekik, hogy nézzétek mondtam, hogy mindig kilátszik neki és aztán együtt kuncogtunk rajta ő meg csak somolygott ránk, halvány fogalma nem volt róla, hogy mi a helyzet, azt hitte csak úgy egyáltalán baromkodunk, játszunk egymással. (legalábbis soha nem adta semmi jelét, hogy tudna vagy sejtene valamit ezzel kapcsolatban)

Aztán egy idő után észrevétlenül kinőttem illetve kinőttünk ebből az őrületből és utólag talán már tényleg kár is ezzel foglalkozni, de szerintetek visszataszítóan viselkedtünk gyerekként?