"Ne szólj bele a nevelésbe, neked nincs gyereked." De basszus, én is gyerek voltam valamikor, az nem elég?

Tiszta ciki hogy régebben 1 évesen a gyerek tudott járni, szobatiszta volt, megvolt az első szava. Ma meg..? A 4 évesen is ott a pelenka, "majd az oviban megtanítják, az a dolguk". Beszélni csoda ha tud, azt is majd az oviban...

Láttam már 5 éves gyereket is babakocsiban..

De bezzeg anyuka otthon mereszti a seggét évekig a gyerekkel. Csak tudnám mit csinál, mert gyereket nem nevel az tuti. Facebookon komment háborúzik, és kiposztol pár képet mit főzött a zzzzurának aznap és cső. (odaégetett hús, hányás szerű krumplipürével, mert gyerek mellett nincs ideje figyelni a kajára!!!!!!)

A legtöbb 7-10 éves dzsungellakó majom. Mindenre másznak rá, hozzányúlnak más dolgához, rohannak, vonyítanak, stb.

Pl gyógyfürdőben voltam, a medence szélén ülőkre rálépkedett egy gyerek, majd direkt úgy ugrált hogy telibe verjen mindenkit. Anyuka csak röhög. Vizipisztollyal telibe pofán lőttem a gyereket és azon nem röhögött 😒🤔 nem is értem

Jól pofán kéne baxxni az ilyeneket. Észre sem veszik mennyire bunkók.

Én amúgy nem nevelgetem mások kölykét. Munkahelyen letudom annyival, hogy szólok a szülőnek ha kárt tesz valamiben a gyereke (mindennapos dolog hogy verik az üveget bottal, összecsukott rollerral stb, a székeket dobálják, és még sorolhatnám) rendőrt hívok és fizethetik a kárt. Ennyi. Nevelje aki világra szarta. Nem fogok miattuk idegeskedni. Volt már nem 1x hogy rendőrt is hívtam.

Lehet benne igazság.

Bár néhány éves korig abszolút nem érv. Engem is összevissza "boldogítottak" a rokonok a jajveszékelésükkel, hogy majd ezt meg azt nem szokja meg a gyerek, jaj, így meg úgy kell szoktatni, különben ilyen meg olyan lesz... Főleg a szocializációra, barátságosságra vonatkozóan. Vigyem direkt tömegbe, hangos helyekre (gyereknapra félévesen), nyomjam idegenek kezébe, különben örökre félni fog mindenkitől.

Normális életet élek a gyerekkel, nem egy hangszigetelt gumiszobában nevelem, csak éppen nem szopattam magam azzal, hogy spártai módszerekkel direkt ordíttatom, ha nem muszáj. A gyerek pedig mindenféle szoktatásra vagy annak hiányára fittyet hányva, változatlan életmód mellett eddig kb. háromszor vett oda-vissza közel 180 fokos fordulatot az említett készségeit illetően. A zajok melletti alvással ugyanez. Volt, mikor felébredt a neszekre, most meg éppen ott tartunk, hogy az elalvás után egy óráig bombát lehet mellette robbantani.

Ilyenkor még rengeteget változnak, alakulnak teljesen maguktól. Meggyőződésem, hogy a mindenféle szoktatás hatása (hacsak nem extrém) kevesebb mint 15%, a többi pedig a gyerek jelleme, bioritmusa és fejlődési szakaszainak a jellegzetessége.

Később, a rutinok (pl. fogmosás) és az önállóság kialakításában már sokat számít a megszokás, de ilyenkor még jelentéktelen.

Inkább nagyobb korban és lelki téren lehet a saját gyerekkori tapasztalatok alapján felismerni egy-egy szülői ballépést. Én is találkoztam már olyannal, amikor egy szülő megjegyzést tett a gyerekére, vagy túl indulatos lett egy nem szándékos hiba miatt, és a gyerek arcát látva belémhasított, milyen maradandóan rosszul esett nekem ugyanez annak idején.

De ezek meg elég megfoghatatlan dolgok. Nem a szülő konkrét tettei számítanak igazán, hanem a gyerekhez való hozzáállása, ahogy tekint rá, amiként kezeli.

Egy gyerek, aki helyett mindent megcsinálnak, válhat elkényeztetett, követelőző kiskirállyá, ha ezt úgy teszik, hogy azt éreztetik vele, mindez a kiszolgálás kijár neki, mert minden őérte van. De válhat önbizalomhiányos tutyimutyivá is, ha azt éreztetik vele, hogy azért csinálnak meg neki mindent, mert ő úgyis túl béna hozzá. Vagy például nem mindegy, hogy valakinek úgy engedékenyek a szülei, hogy "megbízom benned, tudom, hogy nem csinálsz hülyeséget, és vigyázol magadra, úgyhogy menj bárhová, ahová szeretnél, és érezd jól magad", vagy úgy, hogy "leszarom, merre mászkálsz, addig se vagy itt a nyakamon".

De azt sem tudhatod, hogy milyen az adott gyerek. Lehet, hogy ami neked nehézség vagy bántó volt, az neki meg se kottyan. Saját példát előadni arról, hogy te egy adott dolgot gyerekként hogy éltéltél meg, általában még lehet. Hogy egy másik gyereknél mi a teljes kép, azt nem tudhatod biztosan. Tuti receptet pedig végképp nem tudhatsz, én anyaként a saját gyerekemre sem tudok. Szerintem a többi szülő sem.

A más gyerekneveléséről való túl direkt, "jobban tudó" kinyilatkoztatás, "tanácsként" adott kioktatás mindenképpen olyan kontár, magas lóról adott belepofázásnak minősül, amitől okkal nyílik a bicska a szülő zsebében.

Az tény, hogy idegesítőek az ilyen érvelés nélküli "majd meglátod" dumák.

Ez olyan mint amikor gyerekként azzal jönnek, hogy "majd ha felnőssz megtudod" "majd rájössz milyen az élet" "majd ha dolgozó ember leszel".

Aztán felnőttem és a mai napi nem jöttem rá... :D

#13

Ja, igen, ez a másik. Mikor a gyerekesek megmondják a gyerektelennek, hogy majd neki milyen problémái lesznek a gyerekével, és "majd megtudja". Aztán esélyes, hogy nem tudja meg, mert teljesen más jellegű gondjai lesznek, mivel az egy másik gyerek lesz, ő meg egy másik szülő, más szokásokkal, preferenciákkal, életmóddal, személyiséggel.

Ez ugyanaz a fogalmatlan kioktatás, csak visszafelé.

Mondjuk egy szülő miért is tűrné el tőled, hogy te beleszólj a nevelésébe? Az ő gyereke, ő élete, ő tudja, neki hogy jobb. Neki így jobb, és kész. Ez olyan, mintha azért szólnál be egy orvosra, mert ugyan nem értesz hozzá, de te is voltál már beteg....kit érdekel?

Nekem egy autista gyerek anyjaként az volt a rémálmom, amikor jó szándékú idegenek osztogatták a tanácsaikat. Nem hitték el, hogy mindent megpróbáltam azért, hogy többfélét egyen, hogy ne kapjon látszólag indokolatlan dührohamot, hogy ne öt éves koráig pelenkába kakáljon. Mindent. Hát, nálunk máshogy zajlottak a dolgok, mi túlélésre játszottunk. Most már, hogy nagylány, egy nagyon helyes gyerek, eszméletlenül fegyelmezett, jó modorú kiscsaj, szóval csak nem csináltam hülyeséget a nevelésénél. De nekünk minden ezerszer nehezebb volt. Hányszor hallottam postán, itt-ott sorban állásnál: nevelje meg a gyerekét! Hát persze, köszi. Könnyű ontani a tanácsokat, de még akinek gyereke van, az is csak a saját gyerekével tapasztalt dolgokat. Még egy második, harmadik gyerek is tud meglepetéseket okozni. Egy gyerektelen meg pláne tartsa meg magának a véleményét.

7.

Ki nem tojja le a kiosztós veleményed? :D

Hiába vered itt magad, meg hordasz össze minden hülyeséget, a gyerek akkor a legdrágább kincse minden szerető szülőnek.

A régi időkben, bezzeg tudtak gyereket nevelni.

Kapálas közben kipottyant, beasták a földbe, csak a feje volt kint, a köldökzsinórt, csak egy kapasuhintással vágtuk el.

Iskolába is úgy jártak, aknamezőkön, tűzhányókon, viharos óceánokon át, órákat gyalogolva, közben kapálva es országot építve.

Pocsolyavizen, bogarakon nőttek fel, agyba-főbe verték őket a szüleik, mégis ember lett belőlük.

Ja, hogy a többségük kiégett, megkeseredett, szociopata, a világ működését globálisan felmérni képtelen, krumplista boomer? Jóvanna, lapozzunk!

Nem olvastam a többi hozzászólást.

Az a véleményem, hogy sem ez az érv nem jogos, sem a te érved, mert nem ezen múlik. Attól még, hogy te gyerekként mit tapasztaltál, az nem jelenti, hogy más gyerek is így működik, máshogy él meg dolgokat. Van, akinek valami traumát jelent, másnak nem.

Engem és öcsémet egyformán kezeltek, mégis nagyon mások lettünk. A férjemet és a bátyját is ugyanúgy nevelték, mégis, ők is ég és föld.

Nem jogos az a visszavágás, hogy nincs gyereked, de a szülőnek több tapasztalata van a SAJÁT gyerekével kapcsolatban, mint esetleg neked.