Miért felülreprezentáltak ezen az oldalon a szerencsés emberek? Őszinték egyáltalán ezek az emberek?

Hat sok home officeos igy en is itt eli szocialis elete egy reszet, mivel kollegakkal nem tud dumalni, ez egy potlek.

De amugy en is inkabb ugy latom h a problemas emberek gyulnek itt ossze, pl felnott parkapcsolatok topic ha reprezentalna az eletet akkor kibasott szomoru lenne mert azt jelentene h kb mindenko vagy incel vagy megcsalja a parjat vagy toxikus kapcsolatban van, valosag meg amit en tapasztalok sokkal pozitivabb.

De rengeteg itt a depresszios szocialis fobias egyeb problemas ember.

Az h itt mindenki sikeres, hat inkabb a troll sok itt aki kiadja magat milliardosnak, de bm ha milliardos lennek egy percet nem lognek a neten foleg nem itt.

Elnézve, hogy amint leírja az ember, hogy harmincas éveiben egészséges, lakása és befektetése van, szereti a munkáját, jól érzi magát, jönnek a lepontozók, és az embert "trollnak" titulálók. Szóval szerintem a többség elég nagy lúzer, csak még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kifejtse a véleményét vagy elmondja a helyzetét, pedig ez nyilván az összképet árnyalná.

Egyébként a sikerben nem sok "szerencse" van, inkább kemény munka és kitartás. Az, hogy valaki egészséges 20-40 évesen pedig szerintem nem olyan meglepő, hála az égnek keveseket kap el valami durva betegség.

Én azt nem értem, miért kéne betegnek lennie az embernek harminc valahány évesen. Mármint ha egészségesen élt addig. Vagy egyáltalán, miért kéne szenvednie az életben.

Mondjuk nekem erős az immunrendszerem és hosszú életű családból jövök, mindenki 80 felett halt meg, már aki nem balesetben fiatalon. A korona vírust vagy nem kaptam el, vagy nem vettem észre, mert maszk nélkül dolgoztam amíg lehetett, és amíg a kollégák hullottak körülöttem, mint a legyek, addig velem nem történt semmi.

Amúgy minden felfogás kérdése. Én tanár vagyok, panaszkodhatnék a fizura, de örököltem egy lakást, így könnyebb dolgom van. És mindig vannak magán óráim is. Nem bővölködöm, de megélek. Egyedülálló anya vagyok, ráadásul a gyerekem autista, panaszkodhatnék az életemre, de nem teszem. Miért? Mert egy nagyon jó fej, csodálatos kislányom van. Ha azon stresszelnék,mi lesz az iskola után, le tud-e érettségizni, helyt tud-e állni majd egy munkahelyen, akkor megőszülnék és magas lenne a vérnyomásom. Ehelyett arra koncentrálok, hogy egy boldog, biztonságos életet teremtsek kettőnknek, ahol mindennek helye van, mindent megbeszélhetünk, ahol önmagunk lehetünk, szeretet és elfogadás van. A hobbijaimmal törődöm a szabadidőmben, vannak közös hobbik a lányommal és van amit mindketten egyedül csinálunk.

Az igazság az, hogy ha nem vágysz nagy dolgokra, akkor könnyű egy boldog, elégedett életet élni. Ez a felületes olvasó szemében könnyen tűnhet egoizmusnak, hazugságnak, önáltatásnak. Én úgy hívom, hogy boldogság, pozitív életfelfogás. Nem seprek semmit a szőnyeg alá, mert akkor tudat alatt aggódnék és az megbetegítene. Én tényleg szeretem az életemet így, ahogy van. Ja, egy társ jó lenne, de minden nem jöhet össze.