Baj, ha kamasz lányként engem vonz ez a fajta élet, életstílus?

Tudom, hogy sokan elítélik az olyan nőket, akik (főként) a pénz miatt házasodnak, vagy ismerkednek. De én valahol megértem őket és azt vettem észre, hogy én is szívesen ismerkednék így... Pedig 17 vagyok, tehát nem lehet azt mondani, hogy kiöregedtem volna és nincs más kilátásom.

De itt van a nagynéném, aki anno 22 évesen hozzáment egy amerikai üzletemberhez és gyereket is szült neki. Életében nem dolgozott, mégis elképesztő luxusban él (azóta már a 3. férjével). Magyarországon/Európában május végétől szeptemberig van, olyankor is utazgat, hajóznak a barátnőivel, vagy a lányával és voltam most én is velük 2 hetet nyaralni, egyszerűen mintha nem is "normális" életet élnének, náluk a pénznek nincs értéke.

Vagy van egy barátnőm, neki az anyja ilyen. Évekkel ezelőtt elvált a férjétől, most egy francia pasinak a menyasszonya, ingázik Párizs-Monaco-Budapest között, a barátnőmnek meg vettek egy lakást Budán érettségi után, oda költözött át. De ott is minden a legminőségibb, a konyhában az egész felület gránitból van, a fürdőszobába a dolgokat Olaszországból hozatták, a padló is eredeti fa, meg az összes bútorról ordít, hogy nem az itteni Ikeából lett beszerezve. Meg pl. a pasi nagy autógyűjtő, nyáron több autója lett elhozva Magyarországra, de mondta a barátnőm, hogy ezek a kocsik már sosem mennek vissza Franciaországba, valószínűleg az anyja eladja őket úgyis szép lassan. Neki is, meg az anyjának is kész gyűjteménye van a Chanel, Dior táskákból, a gyémánt ékszereit "kövecskéknek" hívja, szóval ez nem az a szint, mikor instagramos reklámokból valaki kicsit jobban megszedi magát és tud villogni a Michael Kors cuccaival, vagy a Guess órájával...

Az anyám szerint meg az a nő egy gazdasági bűnöző lassan, mert nyilvánvaló mindenkinek, hogy nem szerelemből megy hozzá a 68 éves vőlegényéhez. De én ezt nem érzem ennyire elítélendőnek, vagy rossznak. Valahol szerintem mindenki ilyen életet kíván magának... Ahol nem azon kell aggódnia, hogy eltudja-e indítani az életben a gyerekét, vagy maximum annyival tudja segíteni, hogy egy hitelnek az önerő részét odaadja neki 28-30 éves korára.

Az én anyám egész életében tanult, keményen dolgozott, és igaz, hogy nem élünk rosszul, de olyan luxusban sem, mint a nagynénémék, vagy a fent említett barátnőmék. Pl. valószínűleg ha lediplomázom majd, kapni fogok lakást, de a plafon az a 30 millió lesz és az is úgy, hogy a nagyszüleim is beszállnak az eladott nyaralójukból megmaradt pénzzel. Vagy ha megcsinálom most a jogsit, nem új elektromos Mercedest kapok, hanem az anyám 1 éve garázsban álló régi autóját, ami eléggé "fapados". Szóval mi sem élünk rosszul, úgy kb. a középosztályba tenném magunkat, de én ennél többre vágyom. És lehet mondani, hogyha szorgalmas vagyok (az vagyok amúgy), akkor elérem az álmaimat, de valljuk be, hogy elég nagy mázli is kell a kemény munka és tanulás mellett ahhoz, hogy valaki olyan szinten élhessen, saját erőből. Meg szívesebben tölteném az életemet, éveimet stresszmentesen, nyugiban, nem úgy, hogy 24 órából 10-et dolgozom és mellé még itthon is emailezek, telefonálok nonstop, ahogyan az anyám teszi és örülünk, ha évente 2x5 napra eljutunk nyaralni, pihenni.

Baj, ha így gondolkozom?