Mi van, ha már úgy érzem soha nem lesz jobb?

Mostanában nem vagyok jól lelkileg és úgy sehogy. Nem kapom a helyem az életben, 25 éves vagyok és úgy érzem semmi nem jött össze, amit elterveztem, pedig nagyon küzdöttem mindenért. Nem szoktam a dolgokat feladni és a kitartás és az alázat is megvan bennem. Tisztességes embernek tartom magam, szeretek segíteni másokon, nem szabálytalankodok, nem éltem kicsapongó életet, minidg jó tanuló voltam, nem keveredtem rossz társaságba, mindig azt csináltam, amit elvártak tőlem. Mégis azt veszem észre, hogy az olyan emberek érvényesülnek, akik nem törődnek a másikkal, akinek nagyobb a szája, aki el tud tiporni másokat. Én is túlérzékeny vagyok, ez igaz. Nagyon akartam az egyetemet, de egyszerűen képtelen vagyok bejárni órákra, sok sebet hordozok magamban, pedig annyira szeretném, de nem tudok átlépni a félelmeimen, voltam pszichológusnál azt mondta generalizált szorongásom van. A szüleimmel nem igazán jó a kapcsolatom, sosem mondtam el, ha valami gondom volt mindig egyedül oldottam meg, ez is egy nagy seb nekem. Még sosem volt senkim, és azt hiszem nem is tudnék senkit közel engedni magamhoz. A közelebbi barátnőim nagyrésze férjhez ment, babát vár, eléggé eltávolodtunk, nem vagyok nagy társasági ember, néhány barátom van/volt, de azokat nagyon közel állnak/álltak hozzám. Ez is nagyon megvisel, normális esetben, ha tudnék én is haladni az életemmel, akkor valószínű nem fájna ennyire, de annyira egyedül és szerencsétlenül érzem magam, de ezekkel nem terhelem őket örülök, hogy boldogok. Nem tudok erőt venni magamon és úgy érzem kicsi választ el attól, hogy feladjak mindent. Annyira hiányzik valaki, aki megért, szeret és támogat, vagy csak érdekelje, hogy mi történik velem, milyen napom volt. Állandó anyagi problémáim vannak, alig tudok kijönni hó végén, részben ezért is volt számomra annyira stresszes az egyetem. Nincs kedvem semmihez, feleslegednek érzem magam és kilátástalannak érzem az egész helyzetem. Egy egyszerű életre vágyom, nem kell csillogás, csak végre olyan jó lenne azt érezni, hogy élek, fontos vagyok, szeretnek és én is viszont. Félek ez sosem fog eljönni.