Miért utálják sokan a budapestieket?

Nem a pestieket szapulják, hanem nyilván azokat akiket ismernek, akikkel rossz tapasztalatuk volt.

Én se szeretem a pesti ismerőseimet. Egyiket se, akárkivel is találkoztam.

Talán a stílus, a nagy arc a semmire, hiszen az hogy Ő pesti nem egy titulus, nem is kitüntetés, hanem egy állapot.

Mintha Pest valami eget rengető csoda lenne. Ha én mint kis hülye vidéki /Pécs/azt merem mondani, hogy nem tudnék Pesten élni, ha nem vigyázok átharapják a torkomat. Pedig rendszerint tőlük jön a kérdés.

Én személy szerint nem szeretem Pestet.

Kérdező, Te ugye vidéki vagy? Mi vidékiek szoktuk a budapestieket pestieknek hívni, nem? :)

Egyébként én nem utálom őket, annál is inkább mert magam magamat is inkább tartom pestinek, mint ahonnan származom és ahova nem köt senki.

Sosem utáltam a budapestieket, ellenkezőleg, sokkal rugalmasabbak, mint azok a vidékiek, akik túlzottan röghöz kötöttek. Na nem a röghöz való ragaszkodásuk miatt, hanem amiatt, mert túl sokat foglalkoznak másokkal, mindig a külsőségek elsődlegesek nekik, hogy mit lát a szomszéd, meg mit gondol, és hogy béke van-e a négy fal közt, vagy sem, az már másodlagos.

Pestiek többsége meg nem a szomszédaival foglalkozik... Persze csak a többsége, a túl közel lakás Pesten is kihozza a szomszédháborúkat, ha az egyik gátlás nélkül zavarja a szomszédját, vagy a szomszéd túlérzékeny...

Én magam inkább sokszor irigylem a pestieket. Amikor naponta 3-4 óra elmegy az ingázással, amikor megfagyok az állomáson, mert nem jön a vonat, amikor hazafele nem érem el az utolsót. Nem tervezhetek spontán esti pesti programot, mert nem úgy van, hogy csak hazaugrok előtte átöltözni. Mindig cipekedni, plázákban felmelegedni...

De ha arra gondolok, mennyire jó, hogy én még éjszakánként csillagos eget látok és friss levegőt szívok, s nem a belvárosi szmogot lélegzem alváskor, hogy még ismerem az állatokat és növényeket, ez kárpótol.

Sokkal inkább hallok olyat, hogy a pestiek utálják a vidékieket. Vagy inkább csak lenézik. Bár még én nem tapasztaltam, és nagyon nem is érdekel.

Egy utálatra való indok mégis van: Az, hogy anno iszonyú olcsó pénzekért jutottak ezek a pestiek a lakásukhoz! Minimális összegekért került a nevükre. Ma meg a legkisebb pesti lakással is milliomosok. Vidéken a többszáz négyzetméteres házaknak a pénzbeli értéke meg a béka micsodája alatt. Ez elég igazságtalan. De hát mindig is gáz volt a politika, a lehetőségeket meg úgy használta ki mindenki, ahogy nem szégyellte. Ez van.

A vidéki-pesti utálat meg nevetséges.

Én nem szeretek Pesten járkálni. Az elején mikor először voltam akkor vidám voltam, jófej de úgy néztek rám mint egy idiótára, csak mert mosolyogtam és nem leszegett fejjel mentem előre fellökve mindenkit.

Pesten csak azt látom , hogy mindenki tart mindenkitől (mondjuk van miért) az első gondolatuk, ha épp mögöttük sétálsz, hogy biztos valami hidegvérű gyilkos vagy és ezt ki is mutatják.

A gond inkább az, hogy ezen tapasztalatok alapján én is úgy megyek már, hogy ne érintkezzek senkivel és semmivel csak legyek túl a dolgon amiért ott vagyok.

Na egyébként ezzel értek egyet:

"Valaki szerintem szereti mesterségesen szítani a hangulatot"

Valaki utál valakit, vagy valakiket, és toborozza maga köré az embereket, hogy mégtöbben utálják őket. Sok birka hallgat is rá, de a többséget nem érdekli. Mégis a kevés birka a hangos. Legyen az pesti vagy vidéki, fehér vagy fekete bőrű, stb...