Miért ne nézhetném le azokat az embereket, akik semmit nem képesek elérni az életben?

Kedves kérdező! A mai napon a következő privát levelet kaptam:

A 32-esnek viszint úgy sejtem van vagy 2 doktorija, mondjuk szerves kémiából és filozófiából, ezért igénytelen bunkóz le egy gyógyszerészt!!!! :))Olvasd el a 24,25 választ,és utána irkálj.Nincs doktorim,se kémiábol,se filozófiábol ,de az ilyen élősködöket a hozzám hasonlók tartják el!

Én nem tudom emberek mit képzelnek magukról. Úgy éreztem itt osztom meg a levelet, nem fogok az illetővel levelezésbe kezdeni, mert nem egy szinten vagyunk.

Az, hogy egy 3 diplomás, napi 10-12 órában dolgozó vezető tart el egy ilyen magafajtát, röhej. Hát igen! Megintcsak a híres magyar mentalitás!!!

Kedves egyetemi hallgató!

Számodra is tanulságos lehet ez! Ne ítélj egyetemi hallgatóként olyan embereket, akik egy ideje már kint vannak az életben! Te is bele fogsz futni még hasonlókba!

Vedd már észre magad édes lányom! Minden megnyilvánulásodból a nagyképűség és az arrogancia sugárzik:

"...mondjuk bolti eladó, vagy semmilyen kom8lyabb tudást nem igénylő munkát végez..."

Akkor most egy bolti eladó annyival kevesebbet ér nálad, mert nincs birtokában egy rohadt papír?

41-es, Te pedig lehet, hogy egy 35 diplomás valaki vagy, de emberségből elégtelenre vizsgáztál. Na meg alázatból is. Milyen b*nkó felfogás kell ahhoz, hogy kitedd valaki privátban küldött levelét, hogy aztán orrodat az ég felé emelve közöld, hogy te nem vagy egy szinten vele. Szánalom!

Abban pedig teljesen igaza van, hogy nem feltétlenül a vezetők tartják el a dolgozókat. Ha nem lenne munkaerő (akiket a kérdezővel annyira lenéztek), akkor számos olyan dologról le kéne mondanotok az életben, amit ma természetesnek vesztek.

Persze ez fordítva is igaz, mert a kettő egymás réteg nélkül létezni sem tud, ezt kéne elismernetek, és nem nárcisztikusan mindenkit lenézve megnyilvánulni.

Programozó matematikus vagyok drága egyetlen kincsem, diplomával, mert ezt csak úgy lehet. Igaz csak egy darab papír, meg is szenvedtem érte, de nem nézem le azokat, akiknek nincs.

Tudok szöveget értelmezni, köszönöm szépen. Tudod vannak, akik képesek a sorok között is olvasni. Például ha olyan kifejezéseket használsz, mint "magadfajta munkás", vagy a feljebb említett boltosokra vonatkozó megjegyzésed nagyon jól megmutatja, hogy milyen ember is vagy valójában.

Az arrogancia pedig szintén a te egyik tulajdonságod, ami mellé mérhetetlen nagyképűség is társul. Meg kellene tanulni tisztelni azokat az embereket is, akik befizették az adójukat, hogy te megcsinálhasd azt a diplomát, amivel olyan nagyra vagy.

Téma lezárva részemről is, mert nem tudlak meggyőzni, és ahogy látom senki sem tudott. Ezért a magadfajta soha nem fogja belátni, hogy valójában mennyire sekélyes és nagyképű a személyisége.

Őszintén kívánok szép életet, a munkádban sikereket, és boldog házasságot a leendő férjeddel!

Hát akkor a félreértéseket tisztázva, a logikai szövegértésben gondban lévőknek leírnám a tapasztalataimat.

Én a félreértéseket elkerülve tisztelek minden olyan embert, aki szorgalmas, törekvő, jó szakember, nap, mint nap igyekszik helyt állni a munkájában, dolgozni a családjáért. Legyen szó ácsról, pékről, orvosról, vagy akár egy neveletlen programozó matematikusról, aki tiszteletlen megszólítást alkalmaz és ismeretlenül degradál embereket. (Ezek után Ön azt hiszem rosszabb, mint én és a kérdező együtt, hiszen mi általunk ismert emberekről mondtunk véleményt, csak ezt itt senki nem képes fölfogni!!!!)

Szóval én azt tapasztalom a saját környezetemben. hogy a munkások szerves hányada (vannak kivételek!!) azt lesi, mikor bújhat el a főnök elől, hogy a haverokkal folyamatos kávészünetet, cigiszünetet tudjon tartani, elbújni a munka és a felelősség elől, (és ezek tartanak el engem??!!) aztán meg lehet a diplomásokat szidni, akik egész nap a főnök látókörében próbálnak helyt állni.

Szerintem a kérdező is hasonlóra gondolt, javts ki, ha nem így van?!

Nem tudom a programozó matematikus hogy mer nekem ilyet írni, hogy nem vagyok emberséges, hiszen nem is ismer, semmit nem tud az életemről. Ez inkább Önt minősíti. Az agresszív hajlamait próbálja meg máshol kiélni legyen szíves!

Nem értem a fórumozó, miért privát üzenetet küldött. Az, hogy kitettem, talán nem volt helyes. (De legalább ezzel a véleménnyel megnyugtattak, hiszen a múltkorában az én privát üzenetemet is kitette egy magát egyetemi tanárnak nevező valaki, azzal a különbséggel, hogy én a fórumra is kitettem ugyanazt, és az illető nekem a nevemet is kiírta, ami egy utolsó, minősíthetetlen dolog volt.)

És igen!! Osztom azt a véleményt, hogy egymás munkája nélkül nem léteznénk! Itt a haszontalan emberek hozzáállásáról lett volna szó!

Kedves kérdező!

Úgy mégis kinek képzeled magadat, hogy mindenkit leszólsz, aki nem tud előrébb jutni?! Egyáltalán nem biztos, hogy ő tehet róla! Könnyen lehet, hogy jóval többet dolgozik mint pl. Te, vagy más jobb helyzetben levő, csak esetleg neki nincs akkora szerencséje, vagy már bocs, nem tud olyan jól segget nyalni. Úgy mégis, ha valakinek pl. minimálbért keresnek a szülei, vagy legalábbis nem túl sokat, és pl. három gyerek van a családban, vagy esetleg több (nem kell 8-10, a 3 vagy 4 gyerek is elég ehhez), akkor elárulnád, hogy hogyan menjen egyetemre, vagy valamilyen jobb képzésre, ha egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a szülők, hogy egyetemre járassák a gyerekeiket? Akkor hiába nagyon okos és szorgalmas, mégse fog tanulni, mert tudja, hogy nincs rá pénzük és nem akarja, hogy a szülei súlyos adósságokba verjék magukat. A diákhitelről meg annyit, hogy igen könnyű súlyos adósságokba vernie magát az embernek, ha felveszi. (És nem mindig olyan egyszerű pl. a diákmunkát tanulás mellett csinálni, mert esetleg nem tudná úgy beosztani az idejét, ha annyira sok órája van, hogy dolgozni mehessen mellette.)

És amit korábban említettem, az előbbre jutás sokszor nemcsak a tudáson és a szorgalmon múlik, hanem azon is, hogy mennyire tud hízelegni és helyezkedni az illető. És sokan nem igazán képesek arra, hogy benyalják magukat, ezért hiába szorgalmasak és értenek nagyon a szakmához, mégse jutnak egyről a kettőre. Hallottam már olyanról, hogy a csoportvezető a beosztottaktól kérdezgetett mindent, mert nem tudott semmit, és csak azért került oda ahova került, mert összefeküdt a fontosabb emberekkel. Ilyenkor persze hogy irritálja a többieket, hogy kevesebbet tud, mint ők, és emellett a lánya is lehetne akármelyiknek, mégis kétszer annyi pénzt kap, és olyan lekezelően viselkedik velük, hogy az hihetetlen. (Egyébként édesanyámtól hallottam ilyesmiről; a munkahelyén aki a közvetlen felettesük volt, őrá érvényes, amit az előbb leírtam. Viszont az édesanyám már nyugdíjba ment, úgyhogy szerencsére már nem kell egy levegőt szívnia azzal a nőszeméllyel ) Szeretném kihangsúlyozni, kedves kérdező, hogy EGY SZÓVAL NEM MONDOM, hogy rád is jellemző, amit az előbb leírtam!!!!!! Összegezve, gondolkodj el ezen, örülj neki, hogy szerencsésen alakult az életed, és ne szóld le a másik embert, amíg nem tudsz róla egy kicsit többet!

Üdv!

Nem akarok vitázni, csupán leírom a saját véleményemet az utolsó hozzászólás kapcsán.

Én személy szerint nem tartozok a vagyonos családban élők közé, édesapám és édesanyám is minimálbért keresnek, ők ketten (nagyszülők s egyéb rokonok segítsége nélkül) tartják el a nővéremet és engem. Szóval mi mintapéldája lehetnénk annak, hogy szegények vagyunk, ezért gimi után egyből megyünk dolgozni, hogy segítsük szüleinket. De mégsem tettünk így. Mindketten egyetemisták vagyunk, erősen tanultunk középiskolában, ezért bejutottunk államilag finanszírozott képzésre. (Így mellékesen megjegyzem, hogy én is gyógyszerészhallgató vagyok - ezért is tévedtem ide.) A szociális ösztöndíjunk épphogy fedezi a kollégiumi lakhatást, szóval erre már nem kell költeni (3 gyerekes családban élők - nem túlzok - háromszor annyi támogatást kaptak, mint mi, szóval mi hátrányban vagyunk velük szemben, ráadásul ki tudja, hogy például a nagyszülők mennyit segítenek be az anyagiakban egyes családoknál). Minimális összeget kaptunk az első félévünkben szüleinktől, hogy tudjunk enni, továbbá amikor tudtunk otthonról is vittünk egy kis főtt kaját. Így egész olcsón meg tudtunk élni egy félévig. Szóval nekünk volt motivációnk a tanulásra, hiszen a tanulmányi ösztöndíj sokban segíti a hallgatók költségvetését. Ebből kifolyólag éltanulók vagyunk, szép összeggel jutalmazza ezt az egyetem, s ezentúl egy forintot sem kell kérnünk a szüleinktől. Azaz fél év alatt anyagilag függetlenedtünk tőlük, mindezt diákmunka és diákhitel nélkül.

Szóval szerintem az, hogy valaki szegény, nem jelentheti azt (és nem is szolgál kifogásul arra), hogy ne tanuljon tovább. Csak akarni kell és keményen tanulni.

Egyébként érdemben is hozzá szeretnék szólni a kérdéshez. Szerintem is olykor csúnyán fogalmazta meg a véleményét a kérdező, de nem érdemelte meg azt a stílust, amit egyesek produkáltak. Ugyan nem olvastam végig minden hozzászólást, de amekkora vita kerekedett ebből az egészből, és hogy mennyien letámadták a kérdezőt, nem csodálom, hogy olykor durvább hangnemre váltott. Továbbá kifejezetten jogosnak tartom a kérdező problémáját, mert én már most hallgatóként találkoztam olyanokkal (még a középiskolás osztálytársaim között is), akik ugyanolyan véleménnyel vannak az egész egyetem+diploma dologról, mint amit a kérdező sérelmez. Sokak szerint a diploma csak egy papír (ahogy azt olvastam is fentebb). Ez végül is igaz, de a diploma megszerzéséhez vezető út tele van lemondással, szenvedéssel, szopással (már bocsánat), és véget nem érő tanulással. És aki nem tanult felsőoktatásban, az elképzelni sem tudja, hogy milyen az. Gimiben én sem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz az addigi tanulmányaimhoz képest. Én személy szerint úgy fogom fel az egész egyetem dolgot, mint egy munkahelyet. Ha nem csinálod a dolgod, azaz nem tanulsz, akkor repülsz. Mert hát ez az igazság.

Kedves kérdező, ha esetleg két és fél év elteltével olvasod ezt a hozzászólást, én azt javaslom ne foglalkozz azokkal, akik leszólják a tudásodat, és megalázzák a szakmát azzal a mondattal, hogy "bárki meg tudná csinálni helyetted". Mert - te is tudod, hogy - ez nem igaz. Keményen tanultál éveken keresztül, megdolgoztál a pénzedért. Aki pedig emiatt irigykedik és fúj rád, az nyugodtan szedjen elő valahonnan egy egyetemi jegyzetet és próbálja meg elsajátítani, és csak aztán mondja, hogy ő mennyire szakértő a témában.

Minden jót!

19/F

Diplomám ugyan nekem sincs, de 3 szakmám van, és most készülök a negyedikre lassan. Van egy volt osztálytársam, aki egyszerűen munkába, tanulásba, képességekbe semmire nem képes. Érettségiig középiskolában volt osztálytársam, az érettségin csak pótvizsgán ment át. Elkezdett ott a suliba egymás után két szakmát is, az egyikről úgy tették ki mert nem járogatott be és lógott, a másikat egy év után hagyta ott. Végzettséget semmit se bírt megszerezni azon túl, hogy igen keservesen leérettségizett. Munkanélküliként tengette a mindennapjait vagy 3 éven keresztül, mert minden büdös volt neki, de aztán nagy fanyalogva rávette magát hogy az egyik közelbe levő nagy raktárközpontba elmenjen egyszerűsített alkalmi melóba pakolónak.. Ez ment kb. másfél évig, utána elment két gyárba is melózni, de mindegyiket otthagyta egy-két nap után. Semmi végzettsége, az asztalra semmit le nem tett, de folyamatosan megy a finnyálás mindenre hogy neki ez se tetszik, meg az se, amikor a Munkaügyi Központ 5 munkaajánlatot kiküldött neki levélbe, mindenre volt valami kifogása, hogy mért nem tetszik neki éppen, egyiket se ment el megnézni. Nem tudom a mai napig, hogy mégis egy sima érettségivel csak szakma meg minden tudás nélkül mégis mit vár... Az alapvető felnőtt léttel, meg alapvető elintézendő hivatalos dolgokkal kapcsolatos dolgokkal egyáltalán nincs tisztába, tájékozatlan, tenni semmiért nem hajlandó nagyon, de az öntudata az magasan az egekbe, hogy neki aztán nem tetszik semmi, meg válogat, és persze az, hogy neki mi járna meg, azt viszont precízen nyilván tartja, de hogy mit kellene érte tenni, az már nem jut el az agyáig. Most januárba elment az egyik áruházba árufeltöltőnek, igaz hogy január óta ott van, de minden nap van valami hisztizni valója, hogy mert mi az, hogy neki az igazgatónő akármiért szólni mer, és mondani mer neki valamit, mindenért háborog, ha valaki valami utasítást mer adni neki. Tegnap is valami ehhez hasonló hisztit le pakolt nekem, plusz még hozzátett egy kérdést hogy mit akarjon tanulni amihez nem kell erőfeszítés és hogy kimegy külföldre mert ott aztán sok pénzt kap meg mindent... Nekem meg erre el durrant az agyam, és szépen megmondtam neki, hogy öcsém, addig ameddig az itthoni munkamorálodat nem teszed helyre, addig külföldön hogy akarsz mégis megélni? Amíg itthon háborogsz állandóan hogy semmi nem tetszik, meg hisztizel akárki akármiért szólni mer, akkor külföldön hogy akarsz megmaradni? Na ezt nem kellett volna mondanom :D Rendesen kiosztott, hogy mert én őt lenézem ennyire, és én is fogom lejjebb adni majd a végzettségemtől, és én vagyok az akinek a hozzáállásán meg a helytállásán változtatni kéne és ilyenek :D

A kérdező kérdésére válaszolva ezzel azt akartam mondani, hogy nem, én nem nézek le se hogy milyen munkát végez, se emberileg, mert én se vagyok jobb ember mint akárki más. Sőt, legjobb haverom szintén 3 szakmás, és egy gyárba kezdte betanított munkával, de pár hónap alatt összeszedett annyi pénzt, hogy egy targoncás szakmát letett, azóta targoncás már ugyanabba a gyárba, és elég jól is keres vele, és szereti is. Én is vállalnék gyári munkát, csak nekem van egy súlyos fokú látás károsodásom, ami miatt nem vagyok alkalmas gyári munkákra, többek között ezért is szereztem inkább irodai szakmákat. És eszem ágába sincs attól függetlenül lenézni bárkit se a munkája végett, legyen az betanított fizikai munka, ha emberileg valaki normális, és igenis becsülettel csinálja.

de az olyat aki legalább egy tisztességes szakmát semmit nem bírt letenni legalább mint az említett volt o.társam, de a hiszti az megy mindenen, meg a válogatás meg a finnyáskodás hogy neki aztán nem tetszik semmi, meg neki senki se szóljon semmit, na az olyan viszont meg is érdemli a sorsát tényleg!