Felnőttek, mi a véleményetek a mai fiatalokról?

Ez korábban is így volt, de most még fokozottabban érezhető.

22 éves vagyok, de én is azt tapasztalom hogy általánosságban tekintve egyre butábbak a fiatalabbak. Persze vannak kivételek, de az átlagot tekintve. A sok technikai kütyü miatt alapvető dolgok nem alakulnak ki a gondolkodásban.

A felnőttek hamar felejtenek, elfelejtik, hogy honnan jöttek és miből váltak olyanná, amilyenek és ezt jó az orruk alá dörgölni néha. Védd meg magad, és emlékeztesd őket erre! :)

A fiatalokkal az a "baj", hogy a felnőttek nem foglalkoznak velük eleget... sajnos... 27/L

Minden generációban le szokták nézni a tizenéveseket, akkor is így volt amikor én voltam ennyi idős.

Mi ugye felnőttünk, emlékszünk a hibáinkra, amik már baromi cinkesnek számítanának, és látjuk a mostaniakat ugyanazokat megismételni (csak sajna már a netre pakolják a hülyeségeiket, ami később csúnyán visszacsaphat). Plusz sokban változott a világ, és ezzel az ember egyre nehezebben tart lépést, vagy épp nem is akar, így érdeklődésben, életmódban, stb. egyre jobban eltávolodik a mai kamaszoktól, egyre nehezebb azonosulni velük vagy megérteni őket.

Személy szerint nem az emberek életkora érdekel, hanem a személyiségük. Vannak tizenvége-fele levő ismerőseim is, ahogy negyvenesek is, az a lényeg, hogy megtaláljam a közös hangot velük. Tinikkel már kicsit nehezebb annak dacára hogy agyilag eléggé kamaszos maradtam sok tekintetben, de azért igyekszem. Egyszerűen annyi, hogy sokszor a világmegváltó dolgaik - majd rájönnek - gyakran spanyolviasz jellegűek, a hormonjaik meg hajlamosak meghülyíteni őket. A Facebook-mánia és hasonlók azok számomra totál emészthetetlenek, bár ez nem csak a fiatalokat érinti.

32 vagyok.

Én soha nem éreztem magam annyira felnőttnek és magabiztosnak mint 14-16 éves korom között. Arra emlékszem, hogy anyukámnak egyszer előadtam a terveimet, hogy mit szeretnék csinálni és majd pénzt keresni, több lehetséges ötletem is volt, akkor úgy gondoltam, hogy nagyon jók. Szerintem családilag is belevághattunk volna, javasoltam is, de anyukám csak hümmögött, hogy nem úgy van az, aztán nagyon rosszul esett, hogy egy fél percnél többet nem is foglalkozott vele.

Aztán pár évvel később jöttem rá, hogy mekkora baromságokat mondtam, mert egyáltalán nem voltam képben az egésznek az üzleti hátterével, az adózással és egyéb kötelezettséggel hogy ez így ahogy van nemcsak megvalósíthatatlan de az év hülyesége is.

Sokszor nem is tanulással szerez az ember tapasztalatot hanem az évek során a környezetéből. Pl. egy barátnőm gyereke olyan ritka betegséggel született amiről addig nem is hallottam (más se nagyon), de pár együtt nyaralás meg az évek során ha szakártője nem is lettem a témának, de képben vagyok, hogy milyen nehézségeik vannak, stb. Kollégákkal az évek során is sokat beszélgettem, mindegyikünknek más élete van amiből tanulni lehet, ha nyitott szemmel és füllel jár valaki, akkor egyre tapasztaltabb lesz, hogy mi történik a világban.

Nem minden felnőtt bölcs és okos az persze tény, viszont kamaszkorban aztán tényleg még elég naivak és tapasztalatlanok a fiatalok. Azok is, akik hangoztatják magukról, hogy ők bezzeg érettebbek a korosztályuknál, mert jól tanulnak (sz....rt se ér ám, hogy ötösre tudsz verset elemezni vagy kiszámolni a függvény zérushelyét), nem isznak és cigiznek, lám ők már felnőttek. Holott nem érettebbek csak mert a koruknak megfelelően viselkednek.

Most meg én fogom a fejem, hogy az én kamaszkorba lépő gyerekeim miket mondanak, persze a nagyobb épp úgy magas lóról kezdi osztani az észt mint ahogy én adtam elő magam anyámnak, de én legalább próbálom neki elmagyarázni a helyzetet, hogy tanuljon belőle. Legutóbb meg is értette, de ha pl. felnőtt társaságban beszélgetünk akkor ha ezt ott adja elő mert hozzá akar szólni a témához, akkor lehet, hogy nagy röhögés lett volna és valaki tuti beszól, hogy oké, köszönjük a vicces hozzászólást, most menj vissza babázni, a felnőttek beszélgetnek.

Hidd el, a dédszüleink idejében SOKKAL többet ittak az emberek. nagyapámnak pl. gyermekkorában pálinkás kenyeret adtak, ha azt akarták, hogy aludjon.

Mégis ember lett belőlük!

Tök érdekes téma, amit kibontottatok, és egyet is értek, de a káros TV-műsorokkal már nem annyira.

Amikor én voltam gyerek, ugyanúgy megvolt a hisztéria, hogy milyen károsak a TV-műsorok, mert a dragon ball-ban szétverik egymást és repülnek a levegőben, meg gusztustalankodnak, mégsem lettünk tömeggyilkosok. Egy TV műsor, legyen benne bármi, nem kell hogy káros legyen, akkor se ha drogoznak, isznak, akármit csinálnak benne, HA van ott egy szülő, aki elmagyarázza, hogy fiam, ez csak egy film, amit azért írtak, hogy szórakoztató legyen. Onnan kezdődik a baj, ha a film az egyetlen inger a gyereknek, és azt veszi le belőle, hogy így kell működnie a világnak. Ha vannak szülei, van baráti köre, akkor van viselkedésmintája is, és nem fogja azt hinni, hogy pl a tanteremben úgy kell tennie magát mint xy a sorozatból. Remélem érted a lényeget. A személyiséged a körülötted élő emberektől formálódik, nem a sorozatoktól, de ha senki nincs körülötted mert mindenki lesz.r, akkor beülsz a tévé elé, és a rambo-ból merítesz. De ez már a szüleid hibája lenne.

Ebben is sok igazság van amit mondasz, utolsó de azért a kép ennél árnyaltabb.

A tévénézés önmagában káros gyerekkorban. Ugyanis ha valaki mesét olvas, vagy olvasnak neki, akkor a gyerek elképzeli magában és gondolkodik rajta. Ez fejleszti a képzelőerejét satöbbbi. Ez tévézés közben hiányzik.

Az pedig csak egy plusz, hogy a mai mesék semmilyen értéket nem közvetítenek.

Mondjuk a Dragon Ballban is legalább a jó mindig megbocsátott a legyőzöttnek, esetleg a felismerte hogy rossznak lenni nem is olyan jó és beállt a jók köze. A homokos pókember meg nem tudom mi a ****-om még rendkívül káros.