Miért nincs az embereknek egy önálló gondolata sem?

kb az első mondatok az én kérdéseim is voltak anno.

később rájöttem hogy ezek nagy értékek, lecsúszni meg sokkal könnyebb

A birkacsorda mindig csordában erős, ezért állnak be azok is akik amúgy kilógnának, sajnos ez van, ez ösztönszerű, mindenki védi a bundáját.

Tudod az oroszlánt sem érdekli mit gondolnak róla majmok...legyél oroszlán, a többi meg ne érdekeljen.

Lehet, hogy egy igazán eredeti, önálló gondolkodású emberekből álló társaságban te lennél unalmas, konformista és földhözragadt.

Amiket leírtál, abban egy csomó olyan dolog van, ami nem társadalmi előírás, hanem genetikailag kódolt dolog bennünk. Az emberek túlnyomó többsége előbb-utóbb szerelmes lesz, társra és gyerekre vágyik. A függések nagy része sem divat vagy a birkaszellem jele, kevesen vannak olyan helyzetben, hogy a szülőkről leválás idején vagy a családalapításra ideális korban mellényzsebből teremtsenek saját otthont. Híd alatt lakni nem feltétlenül az eredetiség jele...

A reklámok hatalmát illetően egyetértünk, kevesen vannak, akik fel tudják fedezni az értékes, de nem populáris zenéket/alkotásokat, ebben pont azok segíthetnek másoknak, akik ezt rossznak találják, ugyanígy van az előítéletekkel (szép kultúrmisszió). Az öltözködéshez nem tudok hozzászólni, nincs szemem rá, mert nem érdekel.

Teljesen egyszerű a válasz a kérdésedre :) Az emberek szeretnek tartozni valahova, szükségük van barátokra, emberi kapcsolatokra.

A világ ma már az anyagiakra van kihegyezve, szinte rabszolgaként él minden ember, ha nem ugyanazt csinálnák és szeretnék, egyszerűen a munkán kívül nem lenne témájuk!

Én borzasztóan egyedi ízléssel vagyok megáldva, már kiskoromtól kezdve ugyanazt a zenét hallgatom, tévét nem nézek, rádiót sosem kapcsolom be, egyszerűen lepattan rólam minden, ami "előírás". Azt csinálom amihez éppen kedvem van, és hál' Istennek van egy szerető férjem aki azt is hagyja, hogy a nem éppen jövedelmező művészi életemet éljem ahelyett, hogy valami rossz munkahelyen tölteném le az életem.

Barátaim nincsenek. Az emberek egyik fele képtelen a barátok közt tízmilliomodik részén, vagy az aktuális tehetségkutató műsor eseményein felül másról beszélgetni... a másik fele irigy rám és az életstílusomra, sajnos legutóbb is egy ilyen "barátnőbe" futottam bele, a hátam mögött fúrt mindenhol. Ő tipikusan az a fajta, aki éppen azt a szerepet játssza, amit elvárnak tőle... Csakhát szegény mindig belebukik :D

Szóval a férjemen, a zenetanáromon (aki egyben a legnagyobb példaképem :)), és a családomon kívül nincsen senkim. Hogy bánom-e? Nem. Ebben nőttem fel, én személy szerint nem vagyok hajlandó feladni önmagam csak azért, hogy mások felfigyeljenek rám (egyáltalán mire, hogy ugyanazt csinálom, mint ők?)... evvan :D

Úgy vélem, ezért senkit nem érdemes megkövezni, mindenkinek megvannak a maga prioritásai. Hidd el, nekik is megvannak a maguk gondolatai, csak inkább elfojtják, nehogy kiessenek a pixisből. Mint az én irigy barátném :)

6-os, persze, nem érzem magam selejtnek.

Kedves kérdező! Van amit én is így gondoltam azokból amiket leírtál, 18-20 évesen. Nekem mindig az volt a fontos, hogy legyen meg A Párom, és 36 évesen találtam meg. Dolgoztam, stb. de nem tudtam mondjuk öt munkahelyen dolgozni, mert egyedül voltam, ráadásul nem otthon, nem volt energiám. Tehát nem kerestem ötször annyit, volt megtakarításom, ennyi. És nem is az volt a fontos, hogy ötször annyit keressek. (ld. fent). A hiteltől féltem, mert nagy tehernek tűnt, anyu belevitt, lerendeződött, egyedül nem csináltam volna - akkor. Ma meg másképp gondolkodom. Az élet megmutatta, hogy hoz megoldásokat. Egyszer eltanácsoltak a munkahelyemről létszámleépítés miatt, nem szerettem őket, de én mindig elvégeztem a munkámat, nagyon megviselt. Együtt éltem egy büdös disznóval, aki lehúzott anyagilag, erkölcsileg, mindenhogy. És amikor egyedül a szüleimre támaszkodva volt éppen, hogy volt mit ennem, akkor hát kissé megváltozott a gondolkodásom. Nem milliókra vágyom, hanem a biztonságra. A létbiztonságra. A Nagy Ő pedig megvan! Nagyobb százalékban már kimásztam a gödörből (a többit tekintve). Én nem érzem, hogy erre mifelénk (de ez nagyváros) lenéznének azért mert nem vagyok férjnél, vagy még nem szültem. Az ciki volt hogyha feltették a "van barátod?" kérdést és nem volt, de gondolom, ha élveztem volna, hogy egyedül vagyok, nem lett volna ciki.

A divattal, reklámmal kapcs. egyetértek veled.

Azt veszem fel, amiben jól érzem magam, jól áll, illik hozzám, valahogy kinézzen, meg tudom fizetni, de varrok is magamnak. Sosem úgy neveltek, hogy divatcuccokban mászkáljak. Tévét alig nézek. A párommal, főleg híreket, én (a nő) focimeccset, ő teniszt. Én mást nem nézek.

Hogy is mondjam én azért, hogy mutassam, hogy van valamim, nem vennék pl. kocsit. Jelenleg szükségem van rá, már borzasztóan. A páromé áll, meg kell csináltatni. De most azért én nem vennék egy menő verdát, hogy legyen mit mutogatni. Ez érvényes a többire is. Lakni kell valahol, normális körülmények között, ki kell tudni fizetni a rezsit (nem öröm), enni kell (szükséglet). Nem gondoltam volna pár éve, hogy egyszer ilyeneket fogok írni :-)

Ja, amúgy olyat, amit zsigerileg nem kedveltem, nem tudtam megtanulni a kötelező iskolai évek után. Illetve nem vállaltam, hogy elvégzem. Ja, azt sem értem, miért kell mindenkinek diploma. De ez egy másik kérdés. Üdv