A mostani fiataloknak ha nem lesz gyereke, őket ki fogja gondozni idős korukban, vagy 1-1 műtét után?

"Te láttál már 50 éves embert? A legtöbben aktívan dolgoznak."

Láttam, igen.

A kérdésemet az ihlette, hogy 50 év körüli ismerősöm agyvérzést kapott, és 6 hétig feküdt bent.

A kutyáit én rendeztem minden nap, de a gyereke igenis bement minden nap.

és ettől nem lett a csicskája.

Aki így fogja fel, annál vannak komoly bajok, nem nálam.

ha számítunk valakire, mert családtag, és szeretjük egymást, akkor a törődés, segítségnyújtás is része ennek, nem csak akkor foglalkozunk a másikkal, amikor minden szép és jó.

Aki ezt kiforgatja úgy, hogy a másik embernek a csicskája lesz, amikor az bajba kerül, az komolyan nem normális.

Biztos vannak sokan, akik aktívan dolgoznak, attól még sokan sokféle betegséggel küzdenek.

Nem írtam, hogy mindenki beteg, jó lenne értelmezni is a leírtakat..... erre külön fel kell hívni egyesek figyelmét?

Sokan csak kötekedni jönnek az oldalra, a normális válaszadóknak persze köszönöm.

Igen tudom, hogy sokan külföldön vannak.

Ők nyilván nem fognak hazaugrani minden apróságra.

Ugyanakkor ha az édesapám agyvérzést kap, és félig lebénul, akkor biztos én vagyok a furcsa számotokra, de én külföldről is hazarepülök miatta.

És igenis minden nap bemegyek hozzá, és otthon is ápolom, amíg szükséges, de nem fogom utólag a szemére vetni, hogy ő csicskáztatott.

Aki meg azt mondja, hogy öregek otthonába megy, annak fogalma sincs, egyrészt hogy hogy lehet oda bekerülni, másrészt hogy hogy bánnak ott az idősekkel.

Több hónapos várólista már igen jónak számít. Sokkal gyakoribb, hogy több ÉVES várólista van. Még akkor is, ha van pénzed.

A bánásmód pedig embertelen. A magatehetetlen idősek a saját fekáliájukban fetrengenek, rájuk sem néznek az ápolók. Száraz, penészes kenyeret adnak. A pénzüket elveszik, pedig az öregeknek is lenne zsebpénzük, de mindenüket elveszik.

Én nem adnám be ide akkor sem az öreget, ha anyagilag megtehetnénk majd akkor, amikor eljön az ideje.

Az, aki saját magát fizetné be egy ilyen helyre, tegye. Ha van rá pénze, akkor hajrá. De szerintem a legtöbb ember ezt nem teheti meg.

Én nem tudom, mi van egyesekkel, akik szerint a családtól, a saját gyerekeinktől ez nem várható el, sőt még a terhükre lennénk, ha idős korunkban betegek lennénk.

Vajon milyen nevelést kapott, aki így gondolkodik?

Vagy megint 12 évesek írogatnak, mert unatkoznak otthon hétvégén.

"Több sebből erősen vérzik, amit előadsz. "

semmiféle sebből nem vérzik ez.

egyszerűen fel kéne tudni fogni, hogy nem mindenki egyforma.

komolyan gondot okoz ezt megérteni, hogy az egyik ember még 70 évesen is aktív, vállalkozást veszet, a másik meg 50 évesen ágyhoz van kötve?

akinek a szülei 50-65 évesek, és erről írt: azért, mert az ő szüleivel nem történt semmi, az azt jelenti, hogy az égvilágon senkivel sem történhet semmi?

igen, 25-30 évesen is kaphat valaki agyvérzést, ami hetekre kórházhoz köti.

csak akkor még alapeset, hogy élnek a szülei.

(barátok lehetnek minden életkorban, az más kérdés, de tőlük aztán tényleg nem várható el a napi ápolás)

Míg ha egy 50-60 éves emberrel történik ez, akkor ott már szinte biztos, hogy nem élnek a szülei, ha meg igen, egy 80-90 éves nénikével nem sokra megy a beteg ember.

Még valami. Anno a nagymamám még nem volt 70, és egyedül élt, mikor egyik nap ablakpucolás közben leesett a létráról, és beverte a fejét.

Ha teljesen véletlenül aznap nem megyünk hozzá, meg utána még egy hétig, akkor ő ott halt volna meg a földön fekve, mert fel sem tudott kelni.

Nem is telefonált, csak feküdt a földön.

Utána kicsit gyakrabban mentünk, mert mi sem laktunk egy városban.

Az elmúlt 10 évben tőlem és a páromtól is sokan megkérdezték, mi miért nem mentünk külföldre?

Én jól beszélek angolul, találtam volna valamit. Ő meg nagyon jó szakember, ritka szakmája van.

Ez is biztos furcsa másoknak, de mi a szüleink miatt nem tudtunk elindulni.

Mindkettőnknek már csak apukája van. Nincs szívem itt hagyni úgy, hogy bármi megtörténhet, és ő egyedül van. Mint a nagymamámnál. Mi van, ha elesik, és senki nem nyitja rá az ajtót?

gyébként sajnos minket igazolt az élet, mert az elmúlt 10 évben nagyon sok olyan eset volt, amikor nem tudom mi lett volna, ha mi nem vagyunk itt. Más rokona nincs, én meg egyetlen gyerekként nem tudnám őt itt hagyni.

Igenis elmentem a boltba minden nap, amikor el volt törve a lába. Biztos azért, mert csicskáztatott...