Ez már egy életút végét jelzi?

Sziasztok!

Nem egyedi esettel fordulok hozzátok, de talán a tapasztalataitokkal tudtok segíteni. 23 éves nő vagyok, félig meddig még itthon élek, de már az önálló lábra állás felé vagyok. Nagymamám lassan két hete van kórházban, 89 éves. Egészen tavaly őszig nagyon aktív és önálló életet élt, a jobban megterhelő feladatokon kívül mindent elrendezett maga körül, s ehhez ragaszkodott is. Egy vidám, erős akaratú, életerős asszonyról van/volt szó. Tavaly történt egy csigolyatörése, és a kora ellenére a beavatkozásokat jól viselte, majd fél év volt mire mondhatni jobban lett. Az akarata sokkal előre vitte. Kb. 60%ig visszanyerte a régi erejét, s már idén nyáron pont azt éreztük, hogy egyre jobban van. Szinte pontosan egy évre a csigolyatörésnek, édesanyám a földön fekve találta meg, olyan szinten elgyengült, minket akart hívni, de már nem tudott. Mentők vitték be, kórházi ellátás alá került. Megműtötték vakbélre, de kapott egy hashártyagyulladást, és a veséi is szinte leálltak. Egyik pillanatról a másikra változott meg minden. Minden nap benn vagyunk segítünk, de árnyéka önmagának. Egyre jobban mondogatja, hogy már menne el. :( Tudom, hogy ez az élet rendje, de nagyon nehéz így látni őt. Kapja a gyógyszereket, kezelést, de félek már nem sokáig lesz velünk. Ő az utolsó élő nagyszülőm, borzasztóan kötődöm hozzá. Édesanyám még nehezebben viseli, ő maga mondja, ha nem lennék itthon, nagyon rosszul viselné még jobban. Két testvérem van, de ők messze élnek. Apámra nem lehet régóta számítani. Olyan bizonytalan minden, félek. Tudom, itt se mindenki vallásos, de kértem a Jóistenkét, hogy adjon neki és nekünk is erőt és kitartást. Azon aggódom, mikor kapunk telefont a rossz hírről. Amikor benn vagyunk nála, örül nekünk és élénk és tiszta a tudata, de már borzasztóan gyenge. :( Hamarosan kezdtem volna az önálló életembe én is. Alapesetben is féltettem volna édesanyámat és nagyimat, de így nem tudom mitévő legyek, nagyon bizonytalan. Édesanyámnak egy-két barátnőjén kívül már nincs itt senkije. Itt a nagy lakás, mi pedig a párommal nem szülővárosunkban tervezünk élni. Főleg azért, mert nem egy helyen élünk. És már költöznénk össze. Minden jó gondolatot szívesen fogadok tőletek, köszönöm előre is.