Ha végérvényesen el van rontva az életem, van értelme megpróbálni helyrehozni vagy inkább készüljek a halára? 28F

Egy hónap múlva 28 leszek és ilyen öreg fejjel talán már kijelenthetem, hogy elrontottam az életem. Éveikig nem találtam a helyem (most sem igazán), hiába dolgoztam, hiába tanultam és tanulok, elégedett nem lettem magammal. A céljaim sem sikerültek - még egy lakásom sincs pl..

Ugyanakkor látok másokat, hogy 25 éves korukra milliomosok, lakásuk, autójuk van, elégedettek magukkal, pedig inkább csak szerencsésebbek, mint én. Az élet verseny mi értelme féllábúként az egészségesekkel futni? Félreértés ne essék, nem sajnálom senkitől - ami zavar, hogy kb. ugyanannyi vagy esetleg több munka ellenére nekem nincs.

Mi ez, ha nem kudarc?

Épp ezért kérdezem: van egy minimális értelme vesztesen folytatni vagy inkább készüljek egy néhány éven belüli öngyilkosságra?