Úgy érzem, hogy most megy/ment tönkre minden. Hogyan lehetne visszamászni ebből a gödörből?
Kezdjük ott, hogy 23 éves vagyok, egyetemen végzős. Hónapok óta próbálok magamnak állást találni, de nem megy. Rengeteg helyre elküldtem a jelentkezésemet, kb 5% volt, aki válaszolt, és csak egy-kettő, akihez elmentem állásinterjúra. De a lényeg mindenhol ugyan az, esélyt sem kaptam. Hosszú éveken át tanultam szorgalmasan, és hát eredménye nincs.
Barátnőzésben hasonlóan "sikeres" vagyok, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy egyedül maradtam.
Nem igazán látom, hogy a jövőben mi lesz velem, semmim sincsen.
Barátaimat elvesztettem, hogy rossz egyeteme választottam, mert ők más városokban tanulnak és már ők sincsenek.
Mi tartsa még bennem a lelket? Mások 22-23 évesen már valakik és letettek valamit asztalra. Én nem, tök feleslegesnek érzem magam.
válasza:Az élet már csak ilyen...főleg ha telnek az évek.
Ha az egyetemnek vége akkor keress állást, szerintem ez a bökkenő most. Amúgy oka lehet az is hogy olyan állást akarsz amire tapasztalat nélkül nem vagy meggyőző számukra.
válasza:
válasza:Az élet egyszerű
Hiányzik valaki? - Hívd fel!
Találkozni akarsz valakivel? - Hívd meg!
Akarod, hogy megértsenek? - Mondd el!
Kérdéseid vannak? - Tedd fel!
Nem tetszik valami? - Mondd ki!
Tetszik valami? - Dicsérd!
Szükséged van valamire? - Kérd!
Szeretsz valakit? - Mondd el!
Senki sem tudhatja, mi jár a fejedben. Jobb, ha kimondod, mintha csak kívánod.
válasza:Visszafele reagálok rá:
1)
Ezek a GONDOLATOK benned születtek. Saját magad ellen dolgozol, ha olyan elvárásokat állítasz magad elé, aminek nem tudsz megfelelni.
2)
Elmondom, hogy 23 évesen még második szakomat tanultam, mert az első nem volt értelmes. Havi 25 ezer forintból tartottam el magamat. Közösségben éltem, mert arra volt pénzem. Folyamatosan kerestem a lehetőségeket, mivel tudok előrébb lépni. Sosem izgatott, hogy milyen a jelenlegi helyzetem, mert előre néztem. Volt, hogy télen is az utcán aludtam egyetemistaként, mert nem volt pénzem albérletre, koliba meg nem vettek fel.
Mindig csak kis lépésekben gondolkodtam: most ezt fogom csinálni, most azt. Sosem gondolkodtam olyan nagy dolgokon, hogy nekem 23 évesen 3 gyerek, 4 kerék, CSOK, Orbán seggnyalása kell.
Sok 23 éves ismerősöm, még tanul, otthon van a szüleivel, nincsen tartós kapcsolata, sőt! 30 éves haverjaimnak sincs nője, mert nem találnak. Más meg 17évesen lebabázott és mire elvégezte az egyetemet már 3 gyereke volt.
Naés?
NEM AZ Ő ÉLETÜKET ÉLEM.
TE SEM!
3) Mi az, hogy rossz egyetemet választottál? A barátaid azért nem beszélnek veled, mert nem tetszik nekik az egyetem, ahova jártál? Ez most komoly?
Az egyetemen mi tartott vissza a barátkozástól?
Mikor beszéltél utoljára az állítólagosan elvesztett barátaiddal? Mikor hívtad fel őket, mikor írtál rájuk neten?
4) Hosszú éveken át tanultam és eredménye sincs.
Van diplomád?
Van nyelvvizsgád?
Ezek eredmények.
Ne kicsinyítsed le az eredményeket, amiket elértél. Becsüld meg magad.
5) 5 hónapig kerestem állást és közel 80 helyre adtam be a jelentkezésemet informatikus mérnökként. Rengeteg olyan interjúm volt, amiről az első 2 percben tudtam, hogy ez nem lesz meg. De végig csinálta, hogy lássam, milyen nyelvet beszélnek a HR-esek és megértsem, hogy miként kell velük beszélni.
Te milyen szakon végeztél? Mi az, amivel több vagy egy átlag végzett hallgatónál?
Mióta keresel állást?
Az, hogy nem kapsz állást, az annak az eredménye, hogy állást keresel, nem a tanulásodnak! Nem úgy megy a dolog, hogy megkapod a diplomát és automatikusan lesz állásod. És azért, mert nincs állásod, nem az oktatásod a felelős. Rengeteg embert keresnek állásokra. Olyanokat is, akiknek képesítése sincs.
Miből gondolod, hogy nem lesz állásod? Ezt te eldöntötted fejben?
Ha olyan szakot végeztél, aminek helyben nincs keresete, gondolkozz el rajta, hogy érdemes másik városban is körülnézni. Sajnos vízfejű Magyarország és sok szakmai állás CSAK Budapesten van. Ezen is gondolkozz. Külföldön használható a tudásod? Ott kerestél már állást?
Új és RÉGI Ismerőseidnek mondtad, hogy állást keresel és hogy ők tudnak-e valamit ajánlani? Linked.in-re regisztráltál? Profession.hu-n fenn vagy?
válasza: válasza:ma 11:10
3, Rossz egyetemet és szakot választottam. Egyáltalán nem keresett diploma, nem piacképes. Nem fogom leírni a nevét, maradjunk annyiban, hogy egy gazdasági szak, de a leggyengébb abból is. Barátaim szimplán messze vannak, nem járnak haza a szülővárosunkba. Szó sincs arról, hogy ne beszélnének velem, csak hát ők máshol élnek már, de nem csesztetnek, mert rossz egyetemre mentem.
4,2 idegennyelven beszélek (van 3 nyelvvizsgám), csak sajnos középfokon. Már sajnálom, hogy nem voltam képe egy nyelven megtanulni normálisan.
5, Ez nagyon ismerős. Legutóbbi állásinterjúm pont ilyen volt. Már az elején éreztem, hogy ezek csak el akarnak küldeni haza, nem munkát akarnak adni. Rossz érzés, és egyre jobban elmegy a kedvem az állásinterjúktól.
Tudom, hogy számít, januárban államvizsgázok, magyarul még nincs kezemben a diploma, de mindent teljesítettem hozzá. (szakdolgozat, tantárgyak, nyelvvizsgák, stb) Szerettem volna, ha nem úgy állok majd februárban, hogy most hogyan tovább, hanem van állásom. Miből gondolom? Eddig csak azt a választ kaptam vissza: köszönjük jelentkezését, ezúttal nem önt választottuk. Persze nagyon kevesen jeleznek vissza sajnos. És mára már megszoktam... Hát mi más válasz is jöhetne.
Beadtam Budapestre is, mert én is tapasztalom, amit írsz. Felhívtak interjúra, volt egy cég, akihez mentem kétszer is, mondták, hogy milyen jó, szimpatikus vagyok, interjú nagyon jól sikerült, stb, majd jött a válasz, hogy nem. Külföldön nem próbálkoztam még, odakint pláne nincs ismerős, aki segítene ebben.
Profession.hu-n keresztül keresek mindig állást, Linked.in-t feleslegesnek érzem, mert javarészt pesti cégek vannak fent, itt vidéken, messze Pesttől nem is igazán ismerik.
válasza:# Legutóbbi állásinterjúm pont ilyen volt. Már az elején éreztem, hogy ezek csak el akarnak küldeni haza, nem munkát akarnak adni. Rossz érzés, és egyre jobban elmegy a kedvem az állásinterjúktól.
Másik oldalról nézve: Dolgoznál ott szívesen, ahol már az első 2 percben nem hajlandóak veled foglalkozni? Milyen lehet ott a munka hétköznap? Vajon köszönnek az emberek? Vajon elmondják, hogy mi a feladat, vagy csak számonkérés van alap szintű munkakör leírás nélkül?
Lehet, hogy egy nyomasztó munkahelytől szabadultál meg.
Harmadik oldalról: Mi volt az, ami nem tetszett nekik? Mi az, amit kértek volna, amit kerestek benned? Azt vajon meg tudod tanulni, tudsz abban fejlődni? Mi az, amit másképp csináltál volna? Ha ez nem sikerült, akkor hogyan lehetnél jobb? Most tanulhattál valamit, hogy mit kér a munkaerő piac - sikerült tanulni valamit? Sikerült fejlődési irányba indulni egy interjú után? Sikerült leküzdeni az izgulást az interjún?
Ajánlom ezt a cikket: [link]
Nekem voltak olyan állásjelentkezéseim, amikor tudtam, hogy nem fognak felenni és ha felvettek volna, akkor sem mentem volna a céghez. Tudod miért jelentkeztem és hajtottam, hogy behívjanak ilyen helyre? Azért, hogy megnézzem, mi van az interjún, ha tét nélkül megyek be és nincsenek elvárásaim, csak figyelek, hogy mit kének, és próbálok fejlődési lehetőségeket keresni. Sokat tanultam az esetből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!