Ki lehet ebből mászni? Van még értelme az életemnek?

Születésem óta az alkoholista édesanyámmal élek, aki megkeseríti az egész életemet. 14 évig hozott újabb és újabb rossz arcú férfiakat, akik folyamatosan megverték és ugyan olyan alkoholisták voltak mint ő. Nekem mindíg minden megvolt tiltva, soha nem mehettem sehova és ha vissza mertem szólni orditott velem torka szakadtából. A mai napig így van. Érzelmileg zsarol, és ha odáig fajul akkor meg üt. Bármire képes. A barátnőimnek képes iszonyú csúnyákat írni akikkel egy kicsit szeretnék lenni.Ha valami nem úgy van, ahogy azt akarja még zokogni is szokott. 18 éves vagyok, de nekem nem lehet semmit csak itthon lenni vele életem végéig és szeretni.

A sok év szenvedései miatt komplexusok alakultak ki nálam, és szorongok az emberek közelében, van, hogy pánikrohamaim vannak. Nagyon gyorsan változik a hangulatom, és beteg vagyok érzelmileg. 3 éve megismertem egy olyan embert aki feltél nélkül szeretett a legjobb barátnőm volt de ő jóval idősebb volt nálam. Ő mindíg mellettem állt, meghallgatott neki bármit elmondhattam. Viszont a betegségem, szorongásaim miatt bántottam őt és elveszítettem pár napja. Egyedül maradtam a

lelkiterrorista anyámmal. Pszichologushoz járok, de ő már kevés a problémáimhoz, így szeretnék egy pszichiátert aki megmondja mennyire komoly az a sok trauma ami összegyült bennem. Nagyon félek, hogy borderline szindrómám van. A családi hátterem miatt eltudom képzelni, és a tünetek is jellemzők rám. Hetek óta öngyilkos gondolataim vannak, úgyérzem nincs tovább. Nemtudok kimászni ebből. Mindíg erős voltam és harcoltam de most mindent elvesztettem. Anyukámnak említettem a pszichiáert. 2 dolog jutott erről eszébe; az egyik, hogy fogyatékos vagyok egy őrült és a pszichiáter belessz írva a papírjaimba, a másik, hogy legalább ha kiderül, hogy beteg vagyok a gyámom lesz kap sok pénzt és soha nem hagyom el.. Egyébként ő is járt pszichiáterhez, de csak, hogy ne kelljen dolgoznia. A helyzetem jelenleg szörnyü. Minden erőmmel azon vagyok, hogy meggyógyuljak és kimásszak ebből az életből de jelenleg nem látom a fényt az alagút végén.

Ti mit gondoltok erről? Van még visszaút ebből?