Mióta eszembe szokott jutni hogy mennyit fogok majd örökölni, azóta sokszor elveszítem a motivációm. Mit tehetnék?

A családban húgommal ketten vagyunk, mert a szülők egykék és pl apukám nagynénjének sincs gyereke, az ő fél ház tulajdonát is apa örökli majd. A szüleimnek csak érettségije van, de én egyetemre járok, lassan remélem be is fejezem. Megvan hogy mivel akarok foglalkozni, ami tényleg érdekel, nem csak azért csinálnám hogy legyen valami. De az utóbbi időben felmerült a családban az öröklés, nagyszüleim részéről (konkrétan a nevemre akarták íratni a házukat, de most még nemet mondtam) és amikor számba vettem a dolgokat egy időszak alatt, akkor azt láttam egész sokat fogunk majd tesómmal örökölni, ami eddig sosem tudatosult bennem. Viszont mióta igen, azóta sajnos azt vettem észre sokszor eszembe jut és miatta már nem vagyok az utóbbi időben olyan szorgalmas mint régen voltam, többször gondolom azt, hogy majd lesz valahogy és nem vagyok olyan motivált az utóbbi pár hónapban.

Konkrétan amiket végignéztem, egy vidéki nagyvárosról van szó és ezek közül több túl van hivatalos értékbecslésen:

-A szüleink háromszobás (nem panel) lakása, érhet kb 10 milliót.

-Nagyszüleink kétszobás családi háza, érhet kb 6 milliót.

-Apa garázsa, érhet kb 2 milliót.

-Nagymamám két és félszobás (nem panel) lakása, érhet kb 8 milliót.

-Nagymamám egyszobás garzon lakása, érhet kb 5 milliót.

-Apa nagynénjének fél ház tulajdonjoga, érhet kb 5 milliót.

Hitel egyáltalán nincs semmin. Össz.: 36 millió, osztva kettővel, húgom miatt. Havi jövedelem, fizetés, nyugdíj vagy félretett pénz, vagyon alapján mondhatni szegények vagyunk, vagy az átlagot nyaldossuk alulról, anya 120, apa 140 ezret keres nettóban, nagyszülőknek kb 100 ezres nyugdíja van, ilyenek. Megfogadtam hogy pl tesómmal sosem fogok összeveszni pénzen, öröklésen és nyilván senkinek nem kívánom a halálát sem, de ezek el fognak majd jönni egyszer, viszont most úgy érzem fejben nagyon túltoltam már ezt. Igazából azt akarom hogy ne gondoljak erre ilyen gyakran és saját magamnak építsek fel egy anyagi biztonságot az nélkül, hogy ezekre számítanék.

Kései gyerekek vagyunk, apa 60, anya 57, nagyszüleim 83-83-78 évesek, mind elég takarékosan, magukra keveset költve élnek.

23/F