Miért divat manapság utálni a matekot?

Gimiben SOHA nem lesz szétválasztás, mert szegény gyerek hadd döntsön már időben mi akarna lenni. Nálunk még 11. osztályban is volt olyan, aki nem tudta mi akar lenni (és nem egy, meg nem két emberről beszélek).

Én először humánban gondolkodtam, utána döntöttem, hogy végül kifizetődőbb a reál hosszabb távon. Akkor, most, ha lett volna szétválasztás, kezdhettem volna újra az egészet? Hát kösz. Ráadásul ha valakinek nagyon terhére van a másik "oldal", akkor duplázzon. Ilyen egyszerű.

Te nagyon önző vagy, kicsit gondolhatnál másokra is. Tudom, ma divat meg menő az énközpontúság, de akkor is!

Nem tudom milyen óvodába jártál, mi egyáltalán nem tanultunk óvodában műveleteket.

Nem divat. Régen sem szerették a diákok különösebben, én sem kultiváltam, meg is húztak egyszer belőle. A kémia és a fizika sem tartozott a kedvenceim közé.

Teljesen felesleges dolgokat "tanítanak" benne, a büdös életben nem lesz szükség többfokú egyenletre, függvényekre, gráfokra, stb. Ezeket tanulják azok, akik ilyen területen akarnak továbbtanulni. Arra kéne hangsúlyt fektetni, amit a hétköznapokban is használni tud az ember.

6-os válaszoló, végigolvastam a gondolatmenetedet, nagyon jól megfogalmaztad, egyetértek!

Meg kéne reformálni az egész oktatást, és olyasmiket tanítani az általános műveltségen kívül, mint a problémamegoldás, a csapatmunka és általában, amire a nagybetűs Életben szükség van. Rengeteg a felesleges infó, aminek nagy részét úgyis elfelejtik a diákok, mire kikerülnek az iskolapadból.

11-es

Amit 10-es ír, hogy már óvodában "belátta" hogy az összeadás, kivonás, szorzás-osztás, és mértékegységek kellenek majd neki, az egyfelől jelentheti azt hogy valóban volt már akkor valami féle délutáni számolásra rávezető, matek előkészítő foglalkozásuk. Mintha nekem is rémlene amúgy valami hogy már volt ilyen ujjunkon számolás, meg asztalon gombokat, vagy egyéb kis dolgokat kellett halmokba gyűjteni, abból kivonni...

Illetve jelentheti azt is hogy otthon ő már megtanulta szüleitől.

A lényeg hogy valaki már hamar érzéseli hogy mi az amivel különösen sokat szeretne foglalkozni, mi az amivel baromira nem.

Rengeteget bogarásztam, meg nézegettem a növényeket míg mások fociztak, fogócskáztak, szóval nem lepődök meg hogy biológiára jöttem :D

De amúgy nem ördögtől való gondolat amit a 10-es ír.

Gondoljunk bele: Egy ember él Mo-n átlagosan 65-70 évig.

Ebből az első 18-19 év mindenkinél (aki akar érettségit) suliban megy el (ez eddig életünk kb negyede), aztán ha tovább akar tanulni bármi felé, akkor végez vele jó esetben 24 évesen. Ez már az életünk 1/3-a. Rettenetesen sok idő. Ráadásul életünk legenergikusabb, legdinamikusabb idejét töltjük el javarészt azzal hogy rászakosodhassunk a további életünk szakmájára (mert ugye még az egyetemen is van 7-8 tárgy amiből jó esetben 2-3-nak a területe fog majd hozzátartozni a szakmádhoz).

Borzalmas időt töltünk célszerűtlenül, csak úgy kacskaringózva mellékutakon, az egyénenként eltérő célszerű tanulás helyett. Többek között ez is hozzátartozik ahhoz hogy az egész nyugati civilizációban kitolódott a gyermekvállalás. Egész egyszerűen a munkába lépés időpontja lett kb 5-6-7 évvel kitolva. Pont a gyermekvállalásra legalkalmasabb idő. (jó, ne menjünk bele, sajnos drágalátos kormányunk épp eléggé undorító propagandát csinált ebből a témából).

Amit írsz, hogy az emberek egy jelentős része egyszerűen teljesen támpont nélküli még 11 osztályban is, amikor már sokan 18 évesek, az a jelenlegi oktatási rendszer egyik katasztrofális hibája. A diákkal 12 év alatt képtelen a rendszer kapcsolatba hozni sok esetben bármilyen tárgyat, de szerintem az még jobb megfogalmazás lenne, ha inkább úgy írnám: A rendszer nem ad semmilyen jövőképet, amiben a diák elképzelhetné magát.

Én viszonylag "szerencsés" vagyok, már nagyon kis koromban magával ragadott a természet, mindig is valamilyen kutató akartam lenne, aztán végül a biológiához sodródtam. De teljesen megértem ha valaki más.

Csak az a baj hogy a rendszer kb semmit nem mutat meg a több száz szakmából ami létezik.

Jó, egy gimnáziumba nyilván azért mennek mert nem pékek, cukrászok, esztergályosok, tetőfedők, vagy ácsok szeretnének lenni, akiknek ilyen irányultságuk van azok szakiskolába mennek, és ott már közelíthetnek a céljaik felé.

De a gimi az tényleg kb arról szól hogy "tessék, kapsz még négy év útkeresési időt".

Csakhogy erre nincs felhívva a diák figyelme hogy ezalatt a négy év alatt ne csak tengjen-lengjen, hanem tényleg keresse az orientációját.

A hatos hozzászólásomhoz javaslatként még hozxzácsapható lenne, hogy:

-Legyen heti egy nap pályaválasztási kirándulás.

És nem óra! Nem az kell hogy a tanár-tanárnő az osztályteremben a tábla előtt magyarázzon egy tök másik szakmáról, de még a meghívott vendégelőadó se elégséges. Mit tud elmondani 45 percben?

Egy tanulmányi kirándulás többet jelent ezer előadásnál.

El kell menni egy gyógyszergyárba, hogy ott megnézhesse az ember a vegyészek, biológusok dolgát, el kell menni erdészhez az erdőbe, hogy egy vadgazdálkodással, és erdőgazdálkodással foglalkozó szakembert is lássanak, el kell menni autógyárba hogy a gépészmérnökök, villamosmérnökök, programozók, tervezők világába belelássunk, el kell menni régészeti ásatásra, múzeumba hogy a restaurátorok, történettudományosok dolgába is belelássunk. Lehet sorolni. Heti egy nap, senki nem hal bele. Elmegy rá 4-5 óra? Talán, ez van. Többet ér mint csak magyarázni egy tudományágról, közben semmi kapaszkodót nem adunk a gyereknek benne.

Az én osztályaimban is gyakori volt, hogy valaki jó volt egy tárgyból, de ötlete nem volt azzal mit lehet kezdeni.

Pl aki jó matekból az mit csináljon?

Oké, egyértelmű, matematikus legyen. Jó, és mit csinál egy matematikus?

Amúgy én se tudom a mai napig :D

Gondolom "alkalmazott matematikus" néven mindenféle nagy mennyiségű adathalmazban kell összefüggéseket kimutatnia, pl egy cég bevételei, fejlődése, egyebek terén. De tényleg nem tudom. Azért durva hogy 12 évig tanultam (plusz még itt egyetemen is), de lövésem nincs hogy KIK és MIRE használják ezt.

Vannak olyan szakmák is amik nem is vezethetőek le egy egy tárgyból. Pl az ilyen olyan menedzsmentesekről még most se tudom mit csinálnak, mert hát nem volt középsuliban "menedzsment" nevű tárgy. Meg a jogászról is max a filmekből tájékozódik egy tízen éves, közben azért nagyon nem olyan a legtöbb jogász élete, mint az amcsi filmekben.

Szóval ha már hamar, mondjuk 7-től lenne valami pályaorientációs tréning, óra, kirándulás sorozat, akkor a diákok nagyon nagy része sokkal hamarabb találna rá magától arra mivel szeretne foglalkozni, és ezzel valóraváltható lenne a minél hamarabbi szétválasztása a tárgycsoportoknak.

Időt, energiát nyernénk vele. És aki időt nyer életet nyer.

Nem leszek népszerű, de akkor is leírom.

Nagyon jó gondolataitok vannak, elismerem, de az iskola valamilyen szinten az életre készít fel, a lexikai tudás mennyiségére épít, a memóriakészségre, arra hogy az ember mennyire tudja feszegetni a határait, mennyire terhelhető, ki tud-e lépni abból a bizonyos komfortzónából. Amiről ti írtok az utópia, a gyerekek ellustulnának. Ha valamit nem szeretünk akkor ne tanuljuk meg? Ez a munkahelyen is megy? De jó lenne. Igen, én is szidtam sokszor az oktatási rendszert, de be kell látni, egyszerűen nincs más mód. Ha van is, minimális változtatásra van szükség.

Utolsó: Nem tudom hogy direkt, vagy zsigerből jött-e A tanúból az idézet, de annyira tökéletesen beleillesz abba a 90 előtti miliőbe.

Tipikus kelet-európai, poszt szoc hozzáállás.

"Eddig is ez volt, jó ez így, ne maceráljuk, egyébként is ne dumáljon aki lenn van"

Mintha a kenyérrel és vízzel szívták volna magukba az ilyen véleményű emberek a szervilizmust.

Most jöhet hogy mekkora elkényesztetett liberális akármi vagyok, de nézzünk már rá arra mit termelt ki ez a "terhelhetőségre" meg "életre" nevelő rendszer.

-Van több millió funkcionális analfabéta FELNŐTT korú honfitársunk, akik hiába tudnak olvasni, nem tudják az olvasott információt bármilyen módon összekapcsolni a többi ismeretükkel.

Megvezethetőek, akármilyen szerződéssel, kampánnyal, reklámmal hülyíthetőek.

-Tanár ellenesség, iskola ellenesség, egyetem ellenesség.

Ha minden idős ember után kaptam volna egy százast, aki amellett bölcselkedett, hogy mindenkinek már 18 évesen daúgoznia köllne mönni, akkor gazdag lennék.

Az iskolát a társadalom nagy része kb időhúzásnak, semmittevésnek, céltalan ellevésnek tartja, mert mindenhez tapasztalatlan zöldfülőként kerülsz ki onnan. Amiben van igazság, és maga a rendszer generálja ezt.

Egyébként szeretném ha mondanál pár helyzetet ami megfeleltethető egy munkahely és egy iskola között.

Pl egy irodai dolgozóként mikor kell hazavinned a munkát?

Letelt a nyolc óra, irány haza.

Vagy miben vagy a "végsőkig terhelve"?

Nem szeretem amikor "nekem is rossz volt, nehogy má' te könnyebben megúszd" mentalitás mentén kell vitázni.

ez nem a könnyebben megúszásról szól, hanem a célszerűségről.

Nem tudom ki mondta először, de használom a szavait: Az iskola elsődleges feladata egy egészséges társadalomban az egészséges emberek képzése.

Hidd el, egy-egy tárgy teljes középiskolai anyaga megtanulható maximum 3 hónap alatt, csak az oktatási rendszer sportot úz abból hogyan lehet nyújtani a dolgot mint a rétestésztát.

Az iskola elsődleges célja hogy a pszichédet kondicionálja a közösségben való munkához, az időd megfelelő használatához, nem az hogy az idegeid terhelhetőségét vizsgálja.

Ellustulás érdekes mód a jelenlegi rendszerben van borzasztóan nagy mértékben.

Nem lehet hogyha változtatnánk, akkor a diákokból kiváltott hozzáállás is változna? A diák azért van úgy számontartva az emberek fejében, hogy lógni akar, meg hasonló, mert olyan környezetet teremt az iskola, amiben valóban lógni akar, meg kiszabadulni az egészből.

Munkahelyből is lehet olyat teremteni hogy beigazolódjon a főnökét utáló, háta mögött lehülyéző alkalmazott képe, de lehet olyan munkahelyet teremteni is, amiben az alkalmazott nem utálja, hanem vezetőként viszonyul a főnökéhez.

Ha persze foggal körömmel ragaszkodsz a kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább "a miénk" féle oktatási rendszerhez, akkor önmagadnak fogod megteremteni a megerősítést. Egy rosszul működő rendszerben rosszul működő diákság fog kitermelődni, és nyilván az alapanyaggal lesz a baj, a rendszer a lehető legjobb.

Csak azt nem tudom ezt miből szűrted le...Mert ha egyetlen rendszert próbáltunk ki, akkor mihez viszonyítunk?

Ha világéletemben csak skodám volt, akkor mi a fene alapján mondom azt hogy "ez a lehető legjobb autó"?

Nyilván voltak a feudalizmus idején is ilyen konzervatívok, akik a feudalizmust éltették. Aztán idővel mégis csak le kellett váltani, mert meghaladta a kor.

A jelenlegi iskolarendszer egyébként egy két kimenetelű szerencsejáték.

Leterhel, ahogy írták, a végsőkig tolja a terhelhetőségedet, tűréshatárodat, közben minden módon csak negatív visszacatolást kapsz.

A cél persze mindenkinek az hogy egy komfortos élete legyen.

Mi a szerencsejáték vége?

Lesz egy nagyon nagy többség, aki félúton, vagy kicsivel azután kiég.

Ellustul, motivációját veszti, elege lesz. Rengeteg egyetemistát hallok kiborulni hogy már egyszerűen belefáradt, és évek óta halmozódik benne ez az érzés. Aztán otthagyja. De ugyanez gimnázium végén is megfigyelhető sokaknál, hogy undorral gondolnának még 5-6 év tanulásra. (szisztematikus terhelésre magolás mellett, ez a pontos megnevezés).

Szóval ők kiégnek, és egy baromi nagy sérelem érzettel veszik kalapjukat a nagyvilágba menetelkor.

És van egy szőkebb csoport, akik elvégzik, és kaszálják munkájuk gyümölcsét, a diplomát. Ez persze vagy jár jól fizető élettel, vagy nem (többségében nem).

Végeredményben még a nyertes is vesztes, mert rámegy az idegrendszere.

Lehet az életet ilyen spártai felfogással élni, hogy ami nem öl meg az megerősít, de ez nem igaz. Ami nem öl meg, az megsebez lelkileg. És ha nincs mögötted szociális védőháló (pl család), akkor ez nem begyógyul, nem tapasztalatot ad, hanem csak sérülés marad, és apránként öl meg.

"Utolsó: Nem tudom hogy direkt, vagy zsigerből jött-e A tanúból az idézet, de annyira tökéletesen beleillesz abba a 90 előtti miliőbe."

Szerintem is! Az a bizonyos "ne elégedetlenkedj, örülj, hogy lyuk van a s*ggeden" -féle felfogás. Nehogymár próbáljunk változtatni a dolgokon, jobbá tenni, amit lehet. Tipikus, magyar "mindenmindegy" mentalitás.

"Gimiben SOHA nem lesz szétválasztás, mert szegény gyerek hadd döntsön már időben mi akarna lenni."

Azért az átlagemberen legalább annyi látszik, hogy humános vagy reálos beállítottságú.

"Te nagyon önző vagy, kicsit gondolhatnál másokra is. Tudom, ma divat meg menő az énközpontúság, de akkor is!"

Én vagyok önző, amikor te várod el, hogy mindenki tanuljon mindent, mert te négy évig csak vakarózol és fogalmad nincs, mit akarsz? Tudom, hogy a tinikor az útkeresés időszaka, de akkor is.

"Nem tudom milyen óvodába jártál, mi egyáltalán nem tanultunk óvodában műveleteket."

Nyilván mi se integrálszámítást tanultunk, hanem ilyen "ha az egyik képen három cica van, a másikon négy nyuszi, akkor hány állat van a képeken" szintűt. (Magukat a műveleti jeleket tényleg anyukám mutatta, az igaz.) De aki nem óvodában ismeri meg ezeket, az első osztály végére túlvan rajtuk.

Egyébként én is azzal értek egyet, hogy inkább képességeket kellene már fejleszteni komplett könyvek anyagának betanulása helyett.