Az introvertált emberek hogy bírják az unalmat, többségük egész nap a szobában kukksolok. Miért van ez?

Unatkozni?

Soha nem unatkoztam még :D

Tegnapelőtt volt szerencsém éjfél körül a Deák téren lenni a sok "menő" extrovertált ember közt. Hányás, szar és húgyszag keringett az egész belvárosban, miközben emberek üvöltöttek egymással, lökdösték egymást, a mocsokban és szarszagban sok embernek még volt gusztusa enni. A beszélgetések közül le lehetett szűrni, hogy drága értelmiség épp most itta meg a detoxikálóba kerülés előtti adagját, a száján több mocsok hangzott el 1 percen belül, mint amennyi a Deák téren volt és még büszke is volt rá.

Ezek után hatalmas nagy hálát adok, hogy egy jó film, sorozat, játék, kirándulás, olvasás és böngészés az, ami engem (introvertált embert) szórakoztat, és nem az, ami azokat, akiket az előbb felsoroltam.

11. Épp a hozzád hasonlók miatt hiszi azt a többi ember, hogy az introvertáltak maguknak való, nárcisztikus kis szargalacsinok, akik lenézik a nem introvertáltakat..

Vicces, hogy pont a kérdezőt szidja mindenki, hogy azt se tudja, mit jelent az introvertált szó, amikor sok, magát introvertáltnak valló ember (mint mondjuk a 11-es) meg van győződve arról, hogy ő introvertált, tehát okos is, aki pedig társaságkedvelő, az fogyatékos..No comment.

Én magamat szinte 100%-osan introvertáltnak tartom, ugyanis ha épp nincs semmi dolgom, képes vagyok akár egész nap az ezen az oldalon való böngészést és a youtube videók nézegetését váltogatni, miközben egyáltalán nem unatkozom. Sőt, számomra sokkal üdítőbb így tölteni a napomat, mint mondjuk "szórakozni járni". Tanév közben pár hetente elmentem ide-oda néhány osztálytársammal és esküszöm egy negyed óra beszélgetés, röhögcsélés után olyan leszívottnak éreztem magam, hogy azt el se tudom mondani, fél óra után már legszívesebben hazamentem volna, egyedül az tartott ott úgy 2-3 óráig, hogy nem akartam megbántani a többieket..

Személy szerint én nem akkor unatkozok, amikor egyedül vagyok és lefoglalom magam, hanem amikor már egy ideje társaságban vagyok (főleg, ha olyan emberek társaságában, akiket kevésbé ismerek és nem vagyunk annyira jóban) és kifogyok a beszédtémákból, ezért csak hallgatom a többieket, ahogy olyan dolgokról csevegnek, amikhez úgyse tudok hozzászólni és közben számolom a perceket, mikor mehetek már haza.