Ti gyerekkorotokban mennyire féltetek az idegenektől? Az ekkora félelem vajon normális?
Most így felnőtt fejjel kezd az az érzésem lenni, hogy nem normális az, amennyire engem a rokonaim ijesztgettek... Anyám és nagyanyám annyi "horror sztorit" mondott, pl. hogy elvisz a "zsákos ember", meg ne szálljak be idegennel egy liftbe, mert le fogják vágni az orrom és a füleim...
Eszembe jutott egy emlék: óvodás lehettem, vagy max elsős, mikor egy idős férfi megszólított azért, mert elálltam az útját. Én rémülten ránéztem, és azt kérdeztem, hogy "A bácsi meg akar ölni?"
A férfi ezen nagyon kiakadt, és beolvasott anyámnak, hogy hogy nevel engem, de anyám is kiakadt, és veszekedett vele.
Akkor én ezt tartottam "normálisnak", hogy a védelmem érdekében mesélnek ilyeneket, de utólag soknak érzem.
Ti hogy voltatok ezzel gyerekkorotokban?
válasza: válasza:Amúgy nálunk egész generációkon át megy ez a fajta ijesztgetés.
Nagymamám 90+ éves, gyerekkoromban is azt hallgattuk mennyi rossz ember van. Mióta elkerültem Pestre, folyton azt hallgatom, hogy az egyetemeken, a munkahelyen, a városban, a kollégiumban, a mindenhol mindenki rossz, gonosz és meg akar ölni. Vagy a másik a "bele visznek a rosszba", mert hát ő nézi a TV-t és a TV megmondja.
Vagy az elmúlt években elkezdtem túrázni járni. Egyedül szoktam menni a hazai hegységekben, erdőkben, néha estébe nyúlóan vagy több napos sátorozásra, vadkempingre is. Anyámtól többször hallgattam, hogy "De egyedül nem kellene menni, mert bármikor bármi lehet". Mondtam, hogy ennyi erővel sehova ne menjünk egyedül, se az utcára, se fürdeni, mert bármi lehet, elcsúszok a kádban aztán ott halok meg.
Az mondjuk tény, hogy sok rosszindulatú ember talál meg. Kiszállok akármilyen környéken a kocsimból, rögtön ott terem egy "tesó" aztán adhatok neki pénzt és imádkozhatok, hogy ne törje fel még a kocsit is.
F@T@L_3RRORxoo89, teljesen ráismerek az én nagyanyámra. Ő még vehemensebben ijesztgetett, mint anyám, ráadásul óvodás koromban rengeteget vigyázott rám, ezért volt "szerencsém" nekem is sokszor az ilyen világképéhez.
Én is, ha hallottam, hogy valaki csönget, vagy fordul a kulcs a zárban, felpattantam, és elbújtam valahol. Ha vártam a liftet, és hallottam, hogy jön valaki a lépcsőházban, akkor inkább felfutottam gyalog.
Mondjuk nem mondom, hogy teljesen alaptalan a félelmük, az jó, ha egy gyerek tudja, hogy ne álljon szóba bárkivel, meg ne szálljon be idegenhez, de nagymamám is annyira ellenségesnek látta a világot, hogy sehova nem járt, élete végén már évekig a lakásból se ment ki, pedig fizikailag jól bírta magát.
Szerencsére felnőtt koromra lekopott rólam ez a félelem, de az idősebb rokonaimnál mind látom, anyám és a testvérei is alig mozdulnak ki a lakásból, meg anyám rengeteg gyilkosságos műsort néz, és gyakran riogat minket is azzal, hogy ez vagy az szerinte meg akar ölni minket vagy mást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!