El kellene süllyednem szégyenemben, ha 21 éves lány/nő létemre kicsit sem konyítok a főzéshez?

Azaz..

Te biztos másban vagy nagyon ügyes!

Ne legyél senki csicskája, vagy cselédje, viszont legyél önellátó, és ne zacskós kajakon, meg éttermekbol rendelt menun élj életed végéig.

Motiváció meg legyen az, hogy egy felnőtt embernek illene ügyelnie az egészségére, és eljutni az önellátás azon szintjére, hogy nem gyullad ki a konyha ha arra vagy szorulva, hogy egy spagettit osszeuss magadnak. Jobb esetben nem kell erre külön motiváció, vagy ezernyi indok, mint pl arra sem, hogy próbálj minél többet mozogni, vagy hogy munkát szerezz és kikoltozz a szüleid házából. Ezek olyan dolgok, amik hozzá tartoznak az élethez.

(Amúgy rohadt viccesek itt egyes válaszok. Egy felnőtt nő kérdez a saját főzéstudomanyarol - vagyis annak hiányáról- erre meg jönnek a válaszok mindenféle képzeletbeli ferjekrol/pasikrol, akinek majd bele kell tömni a kicsi szájába a kaját kérdezőnek. Mert ugye mi a f aszert tudjon főzni a férfi,pláne ha van közös gyerek is, mi?🙄 A-a, ha egy minimálisan is életképes felnőtt férfit fogsz ki, kérdező, azt nem kell majd ellátni, mint valami nagyra nőtt óvodást, de ha már feltétlenül a képzeletbeli férfiakról beszélünk, akkor az fair, hogy a jövendőbelid is tamaszkodhasson rád a konyhai feladatok megosztásában)

75%, a leszbikus kitöréseidet muszáj nekünk elolvasni itt?

Nem mindenki akarja macskákkal leélni azt a kis rövid életét, vagy nő létére pn...cit nyalogatni.

Magyarországon még mindig 90%-ban a nőknél marad a gyerkőc, ergo nem árt, ha egy nő tud főzni.

Gondolom nálad ilyen probléma sosem fordul elő, mert a turbóliberál, szélsőségesen antiszociál gondolkodásmódodba még egy gyerek sem fér bele.

Inkább csinálj bármi mást, mint itt a gyk-n adsz tanácsokat fiataloknak....

És nem, még mindig nem akarja élve eltemetni magát egy fiatal sem, mert fszfóbiád van.

30 évesen kezdtem neki megtanulni főzni, internetes segítséggel. Tényleg nem egy nagy ördöngösség. Egy kaja se lett eddig még ehetetlen, maximum ízetlen. Van néhány alapfogás, amit meg kell tanulni magabiztosan elkészíteni, a kaják zöme úgyis ezekre épül.

Pontosan ugyanígy voltam vele, mint a kérdező. És továbbra is utálok főzni, csak muszáj néha. Ennek ellenére némelyik kotyvasztásom isteni lett. Tényleg nem nagy dolog. És tényleg hasznos tudomány. Annyi, hogy amíg lehet, azért less el pár trükköt otthon. Könnyebb úgy később vissza idézni, mint a netről összekotorni az alap mozdulatokat. Azokat nem sok recept írja le.

Már leírtam többször, én mindig azt mondom, nem tudok főzni, mert nem "kotyvasztok". Olyat nem ismerek, aki ne tudna rántottát, ahhoz elég gyépésnek kell lenni. De pont olyat, hogy leves meg főzelék nem főzök, mert nem eszem meg. És már levetkőztem azt, hogy nekem tudnom kellene ellátni egy másik felnőttet. Gyerekem nem lesz.

Azt sem tartom főzésnek, hogy kifőzök tésztát és leöntöm bolti szósszal. Az csak várni arra, hogy valami meleg legyen, és megkavarni. Főzéshez az kell, hogy íze is legyen, változatos és kreatív legyen. Mivel engem untat a főzés, elég unalmasan étkezem. Nem az én dolgom valakinek az anyját pótolni, mert nekem is van anyukám, aki helyett főzhetnének rám, mégsem várom el.

32N

Én is a gyakorlati oldaláról közelítem meg a dolgot, mert onnan érdemes.

Én 40 éves múltam, férfi vagyok (egyébként szakács :))

és eddig vagy családi házban laktam, (ahol mindig van valami extra meló) vagy lakást újítottam fel, szóval alap szinten értek a kőműves munkához, a fával vassal is elboldogulok, egyszerűbb villanyszerelési munkák, vízvezeték szerelés se okoz gondot, burkolás, ha lassan is, de azt is megcsinálom, parkettázás, festés simán megy.

Ez nem csak azért jó, mert pénzt lehet vele spórolni, egyszerűen teljesen irreális és élhetetlen (pláne a mostani szakember hiányban) hogy minden apró cseprő dologgal valami mester embert keressek, mert addig is hetek telhetnek el, mire mondjuk találok fő szezonban egy olyan vizest, aki bevállalna egy olyan kis munkát, hogy mondjuk cseréljen ki egy falikorongot, vagy ha veszek egy mosogatógépet, építse ki neki a vizes részét, vagy kell csinálnom valahova egy konnektort, stb stb.

Ha a reális életet nézem, mármint az ilyen egyszerű kétkezi melósok lehetőségeit, az ember állandóan falakba ütközik, ha semmi mást nem csinál, csak a munkáját, és bármi mást hoz az élet , ott áll mint egy rakás szerencsétlenség, mert nem tudja megcsinálni.

Ez nekem, nekünk, luxus kategória, hogy nem csinálom, mert nem akarom, meg ráérek, ha majd muszáj lesz. Én 10 éves koromtól tanultam meg ezeket, és még mindig tanulom, szóval ez nem meg 3 nap alatt.

És így 40 fölött azt kell hogy mondjam, ez nem föltétlenül motiváció kérdése. Mármint nem mindig a lelkesedés adja a motivációt, hanem a kényszer szüli.

Összességében nézve, sokkal egyszerűbb így az élet.

Minden esetre a 10-es kommentedre reagálva, nekem nem lenne probléma átvállalnom a főzés egy részét, szóval ezzel semmi gond nincs.

Ugyanakkor ha már megemlítetted a feladatok megosztását, és jönnek ilyen femináci agyfosások, mint a 12-es válasz, akkor gondolom a kölcsönösség jegyében neked se jelentene gondot a fentebb felsorolt 8-10 szakterületet igénylő , és egy élet során megszámlálhatatlan alkalommal szükséges feladatoknak a felét szintén neked kéne megcsinálni.

Mert ugye milyen más lehetőségeid vannak? Vagy te vagy milliárdos, vagy a leendő férjed, hogy soha egy szalmaszálat ne kelljen arrébb tenni egyikőtöknek se,

vagy minden munkát is megfeleztek a háztartáson belül.

Ha már ennyire egyenlősködünk...