El kellene süllyednem szégyenemben, ha 21 éves lány/nő létemre kicsit sem konyítok a főzéshez?
válasza:Ah, nekem ma nem megy ez.
Valóban kicsit ridegen jön le. Mondok példát. Ha valamit megkívánok, és el tudom készíteni, azt megcsinálom. És csinálok belőle annyit, hogy egy hadseregnek elég. Mondjuk sütök csirkecombot vagy csinálok avokádókrémet vagy palacsintát. Ilyenkor ez a MI kajánk. De! Mivel nem különösebben szeretek főzni, ezért nincs gyakorlatom olyan kaját készíteni, amit nem szeretek. Tehát én nem tudok lecsót főzni, vagy paprikás krumplit. És nem is fogok. A párom tud, és nyilván ő csinálja meg magának, ha megkívánja. (Amiből megkínál, de mivel nem szeretem, nem kérek belőle.)
Nekem az a fura, amikor az egyik akar valamit, és a másikkal csináltatja meg. Pl ha sem én, sem a párom nem tudunk lecsót főzni, de ő szereti, akkor miért nekem kellene azt megfőzni? Ez olyan, mintha én akarnék gyümölcsöt termeszteni, de a páromat küldeném kertészkedni, dolgozzon meg ő vele, "férfimunka".
Én nem akarom, hogy meg akarjon csinálni dolgokat, mert férfi. Amit meg akar, azt megcsinálja. Pl elvileg nekem kellene vasalnom, hisz puncival kell megfogni a vasalót, de mikor összeköltöztünk, ő hozta a vasalót meg a deszkát, nekem nem volt. Ő előttem is ingeket hordott, és utána nem osztotta ki feladatba, hogy 'no végre, van asszony a háznál, tanulja meg, mert így helyes'.
válasza:Nem feltétlen, de szerintem egy független felnőtt embertől (férfitól és nőtől egyaránt) elvárható, hogy minimális szinten gondoskodni tudjon magáról, és ebbe beletartozik a minimális szintű főzés.
Nem kell szeretni a főzést, de ha szükség van rá, azért tudjunk már vacsorát főzni magunknak, ha az valami nagyon basic dolog, akkor is.
Ha még soha nem volt rá szükséged, örülj neki, de szerintem akkor is illik tudni pár alap dolgot, mert én már találkoztam olyan 20 évessel, aki még egy teát nem főzött sosem, és kémia laborban derült ki, hogy nem tudja, mit jelent az, hogy forralni valamit....
Én sem szeretek főzni, egyáltalán nem élvezem, szerintem az én időm és életem túl érdekes és értékes ahhoz, hogy főzésre pocsékoljam (vagy akármi más olyan dologra, amit nem élvezek, szóval senki ne vegye magára, aki szeret főzni), az azt követő mosogatás pedig a halálom.
Ettől függetlenül muszáj vagyok magam gondoskodnom a kajáról, mert egyrészt sokkal olcsóbb, mintha rendelnék/elmennék valahová kajálni, illetve sok dolgot egyáltalán nem eszek (pl. tejterméket, kenyeret, tésztát, húst is csak keveset), így sokszor az a biztos, ha én csinálok kaját.
Ha majd jó gazdag leszek, lesz külön séfem, mert totális időpazarlásnak érzem a főzést, de addig muszáj vagyok magamnak főzni :D
válasza:Bevallom, kevesebb válaszra számítottam, még úgy is, ha figyelembe veszem, hogy kialakult itt egy kisebb vita.
#20
Nem pontosan értem, mi a luxus a felújítással, javítással kapcsolatos teendők önálló elvégzésére való képesség hiányán. Miért állítod be úgy, mintha a világ legnyilvánvalóbb dolga lenne, hogy a férfiak túlnyomó többsége ért mindenhez, ami kapcsolódik ide? Egyetlen ismerős sem ugrik be, akire ez jellemző lenne, mégsem haltak még éhen a kiadások miatt, beleértve apámat (és anyámat), aki igencsak messze áll a milliárdos fogalmától. Biztos jelentősen olcsóbban megúszhatod, ha ismereteket szerzel ezeken a területeken, de amint írtad, az éveken, évtizedeken át tartó tanulásod eredménye, hogy ott tartasz most, ahol, pont ezért lehetséges, hogy sokan szívesebben fordítanak pénzt rá, mint időt és energiát. Előfordulhat, hogy én vagyok különlegesen szerencsés helyzetben lévő emberekkel körülvéve, nem tudom. Indokolatlannak érzem ezt a részben számonkérő, részben gúnyolódó hangnemet, mint választ arra a (szerintem ártalmatlan) kijelentésemre, hogy örvendetes volna, ha a főzés nem kizárólag az egyik félre hárulna egy kapcsolatban. Ez már radikális feminista gondolatnak minősül? Nem is túl szerencsés egy lapon említeni egy olyan feladatot, amit alkalomadtán kell elvégezni, egy olyannal, amit viszont mindennap, vagy legalábbis többször egy héten. Egyszerűen nem ekvivalens egymással a kettő.
#35
Jelenleg az egyik szülőmmel élek, ő pl. örömét leli a főzésben, úgyhogy ha ideje engedi, nekilát, ha meg nem, akkor veszek magamnak főtt ételt, vagy kibírok nélküle egy-egy napot. Eddig ez a modell működőképesnek bizonyult, úgy néz ki, mindkettőnknek megfelel. Hogy tervezek-e családot, az nehéz kérdés, megvan bennem a vágy, de nem ártana előbb megteremteni hozzá az anyagi feltételeket, felkészülni rá mentálisan, meg egyáltalán találni apajelöltet. Abban egyetértek, hogy ekkor majd változhat (valószínűleg fog is) a helyzet és muszáj lesz elkezdenem a főzőcskét, valami ilyesmit értettem a rákényszerülés alatt. Elképzelhető a számomra az is, amit az utolsó hozzászóló írt, tehát ha a párom megkérne egy fogás elkészítésére, vagy csak tudnám, hogy örülne egy ilyen gesztusnak/magának a kajának, akkor biztos rávenném magam, de az nem menne, hogy rendszeresen csináljak valami bonyolultat, pepecselőset és időigényeset, igen hamar idegösszeomlást kapnék. Sosem a főzésben fogom kiélni a kreativitásomat, legjobb esetben a szükséges rosszat fogom látni benne.
Egyébként a többi kommentet is köszönöm, nem pontoztam le senkit.
válasza:igaz magyar nő ma szül. tehát nem kell tudnod főzni, lényeg, hogy teleszüld a Kárpát-medencét. Legalább havi ötöt illik szülni ennyi idősen, de ha igaz magyar ember vagy, akkor többet.
:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!