Mi a szégyenlősség oka?

Nem elégedett a saját testével, törődik (akár túlzottan is) mások véleményével. Ez a két legfőbb oka. Nem az a lényeg, hogy egyébként pont ugyanúgy nézünk ki és nem pusztán nem érdekel a másik, azonos nemű teste (általában), hanem egyenesen nem vagyunk rá kíváncsiak tehát nem is nézegetjük. Viszont az ember csak a saját szemszögét szokta többnyire figyelembe venni és a másik fejével elfelejt vagy nem is tud gondolkodni. Számára az van, hogy mindenki őt nézi és bírálja mert ő is ezt teszi saját magával a tükör előtt. Miközben ő ugyanúgy nem foglalkozik mások pucér testével pl a közös öltözőben.

Nem tudom, mennyire lett érthető. Számomra az, viszont néha nem sikerül úgy fogalmazni, ahogy szeretnék. Ha katyvasz lett, akkor bocsi!

Most ez megint olyan mint a fehérnemű, es a bikini.

Számomra elég intim a testem ahoz, hogy fűnek-fának mutogassam. Hiába látott már boldog-boldogtalan női testet, mindenkié más.

Ez lehet nem is szégyenlősség, inkább saját magam tiszteletbentartása; hogy csak az arra érdemes áthassa.

Szerintem ebben is nagy szerepe van a médiának és a divatnak, illetve még az elhízásnak is. Dől ránk mindenhonnan, hogy milyen lenne az ideális, a szép test, persze ennek nem lehet megfelelni, mert mindenki más.

Ezen kívül még a neveltetés is szerepet játszik.

Hirtelen ezek jutottak eszembe.

Ne csámcsogjanak masok a testemen. Magànügy, intimszfera

Nem a kritikak hatnak meg. Szimplan ninxs közük hozza. Es ugy latom még tüdöszürön is igyekeznek a nök is kerülni egymast az öltözöben. Megis minek toljuk egymas képébe egymas akarmilyet?

De a félelem a kritikától amiatt alakult ki, mert mind kaptunk kritikát. Ha nem közvetlenül, hát a médián keresztül közvetve.

Hosszú évekig úgy nevettem, hogy takartam a számat, mert kisgyerek koromban egy fazon az utcán beszólt, hogy nyúlfogam van. A testünkre, az intim testrészekre még több negatív beszólást kapunk.

Reductio ad absurdum, kakilni is teljesen természetes, egészséges dolog, mégis megtanuljuk, hogy azt illik elvonulva végezni.

Kamaszkorom elejéig az voltam én is. Neveltetés, környezet, stb.

Aztán valahogy elmúlt a szégyenlősségem, jó ideje nem érzem kínosnak közös öltözőben, zuhanyzóban, sőt elég régen megkedveltem a naturista strandolást és "létezést".

(Harmincas F)