Az introvertált, otthonülős, sokszor antiszociális emberek miért próbálják azt elhitetni másokkal, hogy normális dolog, amilyenek, holott az ember alapvetően társas lény és az az egészséges, normális, ha szereti, hogy emberek veszik körül?

Utolsó vagyok.

Egyébként néha én is szoktam bulizni, menni attól hogy még 98%-ban introvertált vagyok. Ha jóbarátokkal vagyok körülvéve akkor én is tudok élvezetet találni benne. Viszont egy ilyen alaklom teljesen lefáraszt, ezért nem is preferálom rendeszeresen ezt az időtöltést. Van hogy egy introvertált is vágyik a társaságra, és van hogy azt hamar megunja. Egy extrovertált se lehet a nap 24 órájában emberek társaságában, de neki nagyobb a társas kapcsolatokra az igénye. Egyszerű beállítotság.

Hogy lehet nem szeretni a gombapörköltet? :D

Nem értem.

Az introvertáltság nem egy választható dolog, hanem egy személyiségjegy.

Tőlem aztán prédikálhatsz még öt órát arról, hogy mennyire jó bulizni, csajozni, fantázni és "élni", meg megoszthatod a teljes insta sztoridat, tök mindegy, nekünk introvertáltaknak ez a személyiségünk része.

Ahogy neked az extrovertáltság (na meg a hülyeség és a korlátoltság) a te személyiséged része.

Mi bajod az introkkal?Lázak jófejek:)

Es pl ertik az olyan kifejezéseket mint

"antiszocialis" "introvertált "

A csak a buli haverok pia rém uncsi.

Tudod hol hova járok az intro haverjaimmal?koncertre balettre táncot tanulni kirándulni edzeni fura eteleket kóstolni társasozni főzünk együtt..

Ez egy nagy marhasag.

Jaaa és többet posztolnak mint én..

Nő 38 ENTP light antiszoc vonasokkal ;)

Nem tudom, hogy került elő a buliba járás, én eléggé extrovertált vagyok, olyannyira, hogy a karantén óta szinte folyamatosan megy valakivel videóhívás a laptopomon, és még így is hiányzik a személyes társaság. De a bulizást nem szeretem, nekem egy diszkó vagy ilyesmi hely egyáltalán nem az a környezet, ahol felszabadultan tudok szórakozni. Hiába vannak ott az ismerőseim, még csak beszélgetni se nagyon lehet, mert hangos a zene, nagy a tömeg, nem halljuk egymást, és nekem nagyon fontos, hogy ha találkozok valakivel, legyen lehetőségünk beszélgetni, mert nekem be nem áll a pofám :D Szóval én utálok bulizni, sokkal jobban szeretek pl. elmenni valakivel valahová sétálni vagy összeülni a barátaimmal valamelyikünk házában.

Egyébként meg nem tudom, miért olyan nehéz felfogni azt, hogy minden ember máshoz van hozzászokva. Bizonyos értelemben véve egyáltalán nem is létezik olyan, hogy normális. Valakinek biztosan az a fura, hogy én nem bírok meglenni társaság nélkül. Nem értem, miért kéne mindenkinek ugyanazt szeretnie és ugyanúgy élnie, szerintem baromi unalmas lenne úgy az élet, ha mindenki egyforma lenne. Én szeretek mindenféle életmódú emberekkel beszélgetni, tök érdekesnek tartom, hogy mennyi mindent lehet másképp csinálni, mint ahogy én szoktam.

Talán ilyen karanténos helyzetben értik meg az extrovertáltak,hogy milyen érzés egy introvertált embernek a hétköznapi élet.

Ők most korlátozva vannak.Nem mehetnek sehová a helyzet miatt,amit nehezen élnek meg.

Az introvertált embernek pedig a hétköznapi életet nehéz elviselni,hogy minden nap muszáj emberekkel érintkezni,0-24-ben.

Azt pedig,hogy mi a "normális" mindig az határozza meg,hogy milyen a világ,amiben élünk.

Az ember mindig a körülötte lévő világhoz próbál alkalmazkodni.

A 21.századi rohanó világhoz is próbál mindenki alkalmazkodni.3 műszakos munkarend,éjszakázás,12 órás műszakok.

Szerintem ez sem éppen egészséges,mégis kénytelen a legtöbb ember ehhez igazodni.

Egy járvány esetén pedig kénytelenek beszűkíteni a szociális életüket.

A "normális" az lenne,ha mindenki úgy élhetné az életét,ahogyan neki jó.

az extrovertáltak pár hetet hónapot nehezen viselnek bezárva,de az introvertáltaktól elvárnák,hogy az egész életüket állandó pörgésben,társaságba járva éljék le.

Ilyenkor talán magukba nézhetnek,hogy fordított helyzetben ők hogyan viselik.