Középkorúak, akik a társadalmi elvárásnak nagyon meg akartatok felelni és ebbe belebetegedtetek, mi a véleményetek?

Nem tudom mekkora felelősséged van a munkahelyeden, az is lehet hogy idegesítő főnököd van akinek semmi sem jó. Csak arra reagáltam hogy: "minden embernek, a társadalomnak, munkahelyeken, mindent a minta szerint csinálni, nehogy rossz szó érje őket."

Tehát azt mondtad hogy te mindenkinek meg akarsz felelni nemcsak a munkahelyeden. Az idegeskedés ettől is lehet. 27 évesen korai a magas vérnyomás. Ha stressz okozója főleg a munkahely akkor érdemes elgondolkozni a váltáson. Mint írtam ez hosszútávon még nagyobb problémát fog okozni.

De mint írtad nemcsak a munkahelyed van gond, hanem azzal hogy nagyon meg akarsz felelni mindenhol. Ez nem lehetséges. Mindig lesz aki szerint rosszul csinálsz dolgokat. Ha ellentmodasz akkor pedig következménye van, nem nagy dolgokat emelnék ki például veszekedés, vagy csak összesúgnak a hátad mögött. Ha ezt elfogadod akkor nem lesz benned akkora megfelelési kényszer. Én a magam részéről ezt mindig is tudtam de nem így éltem. Hosszú út volt sok buktatóval mire ezt gyakorlatban is alkalmazni kezdtem. Most sokkal jobban érzem magam.

Én próbáltam/bizonyos szinten még mindig próbálgatok megfelelni az elvárásoknak, de sok területen nem sikerül, hiába van ott az akarat, pl. a magánéletem mindig elég küzdelmes volt. Valójában kb az a megoldásom, hogy megszakítottam a kapcsolatot majdnem mindenkivel, aki beszólogatott/számonkért, mert néha annyira fájdalmas pontot találtak el, hogy napokig nem voltam jól tőle.

Ma már szinte alig valaki tudja a magánéletem aktuális állapotát, kerülöm a témát, csak a legközelebbi emberek tudnak valamit. Nekem ez a megoldás vált be.

Nem a mások rossz tapasztalatait kellene olvasni, hanem önmagadat megtalálni, fejleszteni egy olyan irányba, ami számodra ideális.

S egyet jegyezz meg:

Nincs olyan ember, aki mindenkinek megfelel.

Első sorban magadnak felelj meg, majd szeretteidnek, barátaidnak.

A te életedbe pedig azokat engedd, kik oda valóak.

A felesleges tényezőket, személyeket ki kell kotorni vagy tisztességes távolságot tartani.

Ha egyszer ráérzel az igaz önismeretre fokozatosan felszabadulsz.

Ismerd meg magad, előnyeid, hátrányaid (kivül-belül), ki voltàl, ki vagy s ki szeretnél lenni (pl egy felszabadult önmagad).

A hangsúly a ki vagy s mit tehetsz azért, hogy számodra jobb legyen.

Ezeket viszont legbelül te tudod.

Megtettem az utamat, volt hogy nevettem, volt hogy ordítva bőgtem, de erőt vettem magamon, hogy kibontakozhassak és önmagam lehessek a magán élettől kezdve karrierig.

Pár év alatt 180°-os fordulat pozitív irányba.

Nem akartam mókuskereket, nem akartam alul maradni se a vulgáris társadalomba beolvadni.

Ezt az életet akartam s fejlesztem minden téren, amit elértem s tervezek tovább.

Nem negatív dolgokat kell első sorban hallgatni/olvasni.

Majd rájössz (vagy nem)

Sok sikert!

27/N

Minden ember más, így nem lehet máshogy megfelelni mindnek, csak ha igaz önmagad vagy velük, amit olyan formában öntessz ki, ami őket nem zavarja, de az énedet nem hamisítod meg.

A munkahelyen az előírásokat követni, 50%ban kirugáshoz vezet, nem azért kapsz vagy nem kapsz lecseszést, hanem akár olyanokért is, amik elkerülhetetlenek. A körülötted lévőkön múlik, nem a teljesítményeden, se nem rajtad.

Többszörös összeomláshoz vezet, aminek a végén lesz egy változás. Gyors/lassú, drasztikus/átmenetes, de lesz. Előbb utóbb az elme nem bírja ki, hogy értelmetlen és egyben lehetetlen elvárásoknak kell megfelelnie, így változtat. Csak ne ess át a ló túl oldalára, mert akkor kb kezdheted újból, csak a másik oldalról.

A szüleim abban nevelekedtek ahol mindennek meg kellet felelni, hasonlóan ahogy te írtad. Ezt próbálták rám is kivetíteni. Nehezelték és nem bírták megérteni miért veszem az iskolát félgőzzel és miért nem adok bele mindent, hol ott jó jegyen voltam, csak nem úgy tanultam ahogy ők az ő idejükben. Azt sem értik meg miért vagyok más mint a korombeliek, folyton féltek, hogy nehéz életem lessz, egyedül maradok és a többi. Nem éltem sose olyan életet amilyet ők akartak rám nevelniv vagy ahogy te is leírtad, de körülöttem annál többen. Nos el leírom, én hogyan látom a korombelieket akik ilyen mentalitással élik az életüket.

Eggyik ilyen ismerősöm elvett egy lányt fiatal éveiben, nem tanult tovább a közép iskola után. Született egy gyermekük rövid időre. Szóval mind két szülő sokat dolgozik már 21-24 éves korától, hogy eltartsák a családot. A férj sok keméby eröfeszités után müszak vezetö lett a jobb fizetésért a felesége pedig egy vállalkozó aszisztense. Mind ketten rengeteget dolgoznak és mindent precízen igyekszenek végezni, mint a munka mint a család és gyerek nevelés terén. Nos a legutolsó találkozásunk kor ahogy hallotam öt szinte minden 3.4. mondata csak a panaszkodással teli mondanadó volt. 26 évesen megdöbbentett, hogy

Alig volt benne élet, csak a folyamatos munkamorál és a megtört embery láttam rajta. Rengeteget dolgoznak a fiukra alig van idejük. Ezt pedig nagy hatással lehet majd rá a késsöbbiekben.

Van pár ismerösöm aki dolgozik aglegényként. Na nekik szinte sosincs idejük kikapcsolódbi se, de már nagyon a kapcsolat fentartására sem. Folyton kibeszélik magukat minden más alól, csak hogy dolgozzanak, mert meg van kötve a kezük szerintük. Jó a fizetésük szó se róla de meg van kötve a kezük és amikor fütyülnek ök akkor ott vannak ahol.

Szóval ha valaki mindenkinek meg akar felelni az nem a saját lelki világából meríti az élethez szükséges energiát. Ez egy idö után elkopik mivel nem használod “önmagad” és mások akarata/célja lessz az ami téged fog hajtani az életben maradásért.

Helyesbítve nem azt mondom senki se dolgozzon senki másnak. De ez mellett tudatosítsd neked mi a fontos és érvényesítsd magad ahogy tudod, ahogy neked jó, ahogy a személyiséged adja, ami kiformálódott.

Az életed végen nem is arra fogsz emlékezni milyen keményen dolgoztál, hanem, hogy mit értél el illetve mit éltél meg úgy ahogyan az te magad voltál.

Az utolsó három válasz nagyon bölcs, bár fiatal emberektől jöttek.

Köszönöm