Mit lehet azokkal az emberekkel kezdeni, akik mindenen halálosan megsértődnek úgy, hogy mindent csak a saját szemszögükből néznek és megbeszélni sem hajlandóak vagy csak nagy nehezen?
Bármi apróságon. Olyasmin, amin más csak nevetne. Vagy megsértődik azon, hogy ő chat-ben valamit félreért, vagy olyat mondok, ami az ő véleményével nem egyezik, vagy beszól és én visszaszólok (viccből) és megsértődik, vagy csak olyat mondok, ami valamilyen oknál fogva neki nem tetszik. Vagy szarkazmust használok, amit mellesleg ő is, de, ha én csinálom, akkor megsértődik. Vagy, ha úgy érzi, hogy nem érdekel, amit mond chat-ben, pedig igen, csak mondjuk épp édesanyámmal beszéltem közben, akkor is megsértődik.
Nyilván, ha hibàzok belátom és elnézést kérek, de az esetek 98%-ban (vagy mégtöbb) szerintem jogtalan.
Szóval mit lehez ezzel csinálni?
Mert elegem van, hogy folyton szarnak vagyok beállítva, míg másokkal tök jól, gond nélkül el tudok beszélgetni. Alapvetően nagyon kedvelem ezt az illetőt, de nem tudom, hogy megéri-e. Ti mit csinálnátok?
Kicsit próbáljátok meg az objektív oldalát látni a dolgoknak!
Nem biztos, hogy igaza van a kérdezőnek!
Vannak a beszélgetésnek olyan sarokpontjai, ahol nem lehet minden zokszó nélkül előre nem közölt időkre eltűnni, illetve egy normális nő nem úgy ismerkedik vagy próbál kapcsolatot teremteni, hogy hülyének nézi a másikat.
Ez most csak egy vélemény, de gondolkozzatok el az ilyen dolgokon.
Hogy miért írja azt a Biblia, hogy emberi kapcsolatok előbb-utóbb szétszélednek.
Amm. Egyrészt nem élek párkapcsolatban a kérdésemben szereplő illetővel. Nem tartozom neki elszámolással. Másrészt szerintem az, hogy fél óráig (sem) dolgom volt, megbocsátható bűn. Miért kéne megmagyaráznom, hogy nem válaszolok valakinek azonnal (főleg, hogy az illető sem szokta, de ez most nem
lényeges)? Mintha napokig ignoráltam volna...fél órás intervallumról beszélünk. 😂
Azt meg, hogy hülyének nézem kikérem magamnak😂😂.
Amikor folyamatában van egy olyan üzenetváltás, ami folytatólagosan keletkezik, akkor ildomos közölni, ha a válasz halasztódik. Mert egyik pillanatról a másikra lelépni elég gáz dolog. Ha megérted, ha nem.
Egyébként,szerintem nem is fél óráról volt szó.
1. Miért hazudnék teljesen ismeretlen embereknek?
2. Tényleg ne csináljunk már úgy, mintha minden lépésemet közölni kéne
3. Ha egy tök átlagos messengeres beszélgetésről van szó, aminek nem igazán vannak mélységei, akkor szerintem nem annyira fontos közölni, hogy nem leszek FÉL ÓRÁN át, egy olyan embernek, akivel még nem találkoztam élőben 🤷🏿♀️🤷🏿♀️
Rosszul gondolod. Ez a körülmény nem annak a függvénye, hogy találkoztál-e élőben vagy sem. Hanem magának a folyamatnak, amiben a norma rendszerességet követel. Tudod ennek éppen olyan illemszabály is az alapja egyben, mint amikor szemtől-szembe beszélgetsz valakivel!
Ott sem fordítasz hátat egyik pillanatról a másikra, hanem végighallgatod a másik a felet mit mond és ha lezártátok a beszélgetést, akkor mész el. Vagy közlöd, idő közben, hogy menned kell. Csak csupán azért, mert egy közvetett távoli kommunikációról van szó, még nem jelenti azt, hogy lenge módon kell viselkedni.
Sajnos nem értek egyet. Azért nem, mert egyszerűen nem megoldható az, hogy egyfolytában ráérjek 7-8órás időeltolódással és mindig megírjam neki, hogy hey most nem érek rá, mert iskolában vagyok, hey most nem érek rá mert nem tudom (mert akkor meg tudom, hogy felhánytorgatná, hogy nekem megint dolgom van)
És azért nem tartom ezt jogosnak, mert bármikor szüksége volt rám számíthatott rám. Volt, hogy 3 órát beszéltünk téli szünetben egymással, de sajnos érettségizem/érettségiztem (nyilván nem kifogásként mondom). Ráadásul rengetegszer volt, hogy ő sem válaszolt pl. órákig és nem akadtam fenn ezen, mert tudom, hogy az időeltolódás miatt más az életritmusunk, de valahogy ha én teszem akkor az gáz...nekem ennyi a bajom.
Kedves válaszoló értem, amit mondasz, de a körülményeket figyelembe véve nem igazán értek vele egyet :(((
Az a helyzet, hogyha te olyan időpontot választasz, amivel összefüggésben időintervallumban nem tudsz kiteljesedni, az egy általad született alapvető probléma. Nem kell mindig megírni, hogy nem érsz rá, az nem is életszerű.
Olyan időpontot kell választani, amelyben 30 perc, vagy 15 perc után nem kell egyből valahova rohannod. Nyilvánvaló, ha alapvetően megadjátok egymásnak az időt, akkor annak ilyen vég-kifejlett állapota nem lehet.
Ha például egy hosszú beszélgetés után az egyik félnek már távoznia kell, az illem, mint elköszönés(akár új időpont egyeztetéssel) magától érthetődik. Gyakorlatilag ezek az állapotok, amiben te jelen vagy, szükségszerű kapkodásnak minősülnek. Ez a se veled, se nélküled egyik lépcsőfoka.
Üdv 28 /F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!