Milyen érzés gazdagnak lenni?

Minel több pénze van valakinek annál kevesebbnek érzi.

Akinek havi 500e a bevétele annak hidd el az is kevés, több a kiadás pl kocsi részlet vagy lakáshitel stb.

A pénz nem boldogít szokták mondani, de ha nincs nem boldogulsz.

Milyen érzés szegénynek lenni?

Azt nem érzi az ember csak van.

Volt hogy májkrémes zsemlén éltem pár hónapig mert másra nem volt pénz, és olyan is hogy ki kellett dobni a kaviárt, mert nem volt kedvem hozzá és megromlott.

De úgy nem sok különbségre emlékszem érzelmi állapotomban.

Főleg most hogy karantén van és itt ülök a zsák pénzem ami nem jó semmire. A tárgyi dolgokon már régen túlléptem, nem okoznak örömöt.

Nyaralni meg most nem lehet menni

Jó. Mikor olyan étteremben eszek ami korábban egy vacsorából elvitte volna a havi keresetem negyedét az felemelő mert magamnak értem el.

Vagy ha egy hétig nincs kedvem csak lazsálni azt is megtehetem. Ez mindenre igaz. Jó érzés a tudat hogy biztonságban vagyok, hogy "bármit" megszerezhetek, stb

A szórakozás is jobb. Jobb helyekre jártam a járvány előtt, összejöveteleket rendeztem nálam, lefoglalhatok egy fél éttermet ha olyan van, így tovább.

Magyarán szabad érzés. Lehet csak azért jó ennyire mert magamat húztam fel idáig nem törődve a lehúzó csőcselék fröcsögésével.

Az emberek többsége szerintem észre sem veszi. Én szegény családból származom mondhatni, ráadásul az első fizetésem kifejezetten szánalmas volt diákként... Úgy voltam vele, hogy én meg az 500-as bér két külön dolog, csak adna az isten egy 200-as fizut, én azzal boldog vagyok...

Aztán lett 200-as fizum és basszus, észre sem vettem pár hónapig, úgy eltűnt a semmibe. Pedig nem is éltem nagy lábon. Csak épphogy nem éreztem magam csövesnek. Utána emelkedett 300 körülre és ugyanezt éreztem. A következő emelésnél már úgy voltam, nem érdekel, leszarom, a korábbi és e jelenlegi bérem különbözetét félreteszem. Ahha, tartott vagy 3 hónapig, szép lassan el kezdett kelleni ruha, de akkor már ne a turiból, cipő, de akkor már ne a kínaiból, fűtsünk be egy kicsit jobban télen, rendeljünk már néha kaját és ne főzzünk, ne otthon edzzünk, járjunk terembe, fizessünk elő erre meg arra, aztán megkaptam a szüleim régi kocsiját és majdnem minden hónapban javítani kellett szinte plusz az üzemanyag, parkolás. Mellette anyukámnak ajándék, páromnak ajándék, haveroknak hadd álljak egy kört, vegyünk minőségi bort, stb, stb... Semmivel nem voltam előrébb úgy igazán érzésre.

Aztán azóta visszavettem és most talán jól tartalékolok. De a hirtelen nagy szabadsággal semmit sem tudtam kezdeni, annak ellenére, hogy volt időm és lehetőségem megtanulni spórolni.

Nem, nem kell sajnálni, nem akarok ilyen szánalmas álnyomorultként viselkedni, mint a celebek a luxusvillájukban karantén idején, hogy az milyen rossz... Csak azt mondom, hogy nem feltűnő annyira, mint ahogy az ember szegényebben gondolná. Én is azt gondoltam, hogy milyen sorsdöntő lesz majd, de nem. Talán 800 fölötti fizuval azt érzi az ember már, hogy nem tud mit kezdeni a pénzzel. De az 500... Főleg ha nincs lakásod például... Na akkor az lófsz.

Unalmas és szomorú, ha csak nem vagy ténylegesen miliomos. Pl most van egy fullos pc-m VR-ral, van egy ps4 pro-m, van egy samsung qled 8k-s tv-m, egy vw elektromos autóm, egy saját házam (de fizetem a hitelt rá), voltam a világon mindenhol tinikoromtól fiatal felnőtt koromig, tudok snowboardozni (szoktam is járni) és vitorlázni is (ez jogosítványt jelent egyébként és szoktam is vitorlázni) és minden télen elmegyek nyaralni.

Boldog vagyok? Kifelé azt mutatom, de sajnos nem. Mindenem megvan, kivéve a boldogságom és az egészségem (asztma, crohn betegség és nagyon rossz szem [szemműtéttől félek]). Minden nap nosztalgiázok és a gyerekkori társaságot kívánom sportról (8 évig vívtam) és általánosból meg gimiből. Azok voltak életem legszebb évei. Nem kellett aggódnom semmi miatt, körül voltam véve barátokkal, minden nap könnyesre nevettük magunkat és hasonlók. Manapság meg leülök gépelé, dolgozok 3-4 órát, elmegyek étterembe kajálni, utána megint dolgozok és este netflixezek. Barátnőm nincs, sajnos pont azoknak az egyszerű hölgyeknek nem jövök be akik az én eseteim.

Szóval minden egyes rohadt nap csak nosztalgiázok, elalszok, álmodok valami régi szép emlékről, felkelek, k**va szomorú vagyok és fáj a szívem mert csak egy álom volt és kezdődik minden előröl.

Kérlel az egészséged és a barátid becsüld meg, mert mindennél is többet érnek! Ha még tini vagy akkor meg élvezd ki minden percét, felnőni szívás még ha van pénzed is és minél több barátoddal tarts a kapcsolatot suli után!

Gazdag és gazdag között is van különbség. Az emberek nagy része elkezdi az életét a növekvő béréhez igazítani, vagyis nagyobbak lesznek az igényei, érdemben nem marad több pénze, de boldoggá sem teszi, mert attól, hogy a cipőjén már van egy pipa a wink jel helyett, az még csak egy cipő marad, de cserébe legalább 4-szer annyiba került.

Mindig azt mondják, hogyha keresel x-et, akkor törekedj arra, hogy x/2-ből megtudj élni és én ezt alkalmazom. Persze ez csak egy adott kereset szint fölött működik, de működik. Ha úgy gondolkozom, hogy a fizetésem fele gyakorlatilag nincs, akkor már nem is érzem magam olyan gazdagnak ugye, hiszen egy 500 ezres fizetés fele csak 250 ezer. Egyébként a módszer jól működik. Megtanít gazdálkodni a pénzzel és közben jelentős tartalékot is lehet képezni. Ez biztonságérzetet ad, illetve lehetőséget. Lehetőséget, hogy a megtakarítást arra költsd, amire éppen vágysz. Legyen az használati cikk, vagy egy utazás, ingatlan, akármi. Amiért mi a párommal mindketten ezen elv szerint élünk, ezért nem érezzük gazdagnak magunkat, nem engedünk meg magunknak sokkal többet, mint korábban. Persze hiányt sem szenvedünk semmiben, mert nem vagyunk annak a hívei sem, hogy szorítani kéne a nadrágszíjat a végletekig. Alapvetően jól élünk, boldogan és kényelmesen. Értem ez alatt a biztonságérzetet, amit a megtakarításunk tudata ad. Mi nem érezzük magunkat gazdagnak, ellenben sokan annak tartanak minket. Szóval nincs meg a gazdagság érzet, de anyagi szempontból nyugodtak vagyunk és igazából nem a mindennapok tesznek boldoggá, hanem azok a helyzetek, amikor a megtakarításunkat visszaforgatjuk magunkra pl. egy-egy két hetes külföldi nyaralás, vagy bármi más formájában.

Azért azt vicces látni, hogy mi egyesek szerint a gazdagság és mi mások szerint.

Pl a pipás cipő.

Nekem a legolcsóbb cipőm a kondiban használt nike futócipő. Talán valami 20e forint volt.

És egyébként van különbség cipő és cipő között, sokszor megéri az árát.

Kivéve a bugatti és a gant. Azok borzalmas márkák. Szépek meg minden, de sose fájt annyira még a lábam egy nap után mint azokkal.

Kidobni nem akarom, mert azért közel 100e forint volt a két pár, de hogy azóta csak szidom mindenhol az biztos. Eladni nem tudom, mert nem akarok másra retket tukmálni, úgy meg nem veszik meg, hogy itt van a világ két legrosszabb de cipője féláron.

A nosztalgiázó gamernek meg azt tanácsolom hogy adja el azokat, vegyen egy kényelmes futócipőt és menjen túrázni.

Minden hétvégén 20-30km nagyon jól esik. Horgászni is érdemes lenne megtanulni, kerékpározni sem rossz.

A folyamatosan változó, rohanó villogó világunkból nagyon jó érzés kiesni.

Most heti 100kmeket cangázok hobbi szinten egyedül, sokkal jobban érzem magam tőle. Nyugodtabb vagyok és felfrissültebb.

Illetve az asszony is megjegyezte hogy feszesebb a fenekem, szebb a hasam stb.