Hogyan dolgozzam fel, hogy nem születtem olyan pasinak amilyen szerettem volna lenni?

Ma jöttem haza állok be a kocsival (természetesen a tesómé mert én közel 30-hoz is csóró vagyok) és látok egy 16 körüli tökéletes külsejű srácot egy filigrán lánnyal boldogan sétálni. Ez már vagy a 3. alkalom hogy más csajjal látom (gondolom barátság extrákkal kapcsolatok ezek) és belegondoltam, hogy a nyomorult fiatalkoromban nekem erre a tinis hedonista csavargásra esélyem se volt, mert nemhogy szürke átlag nem lettem, de pont mindennek az ellenkezője vagyok amire vágytam:

+185 magasság

sportos, erős egészséges alkat jóképű arccal

nagy dákó

menő önbizalomtól fűtött dumás személyiség

Eleve az egész fiatalkorom a betegségekről és műtétekről szólt. Súlyos hormonális, mozgásszervi, anyagcsere betegségeim voltak/vannak így nem meglepő, hogy a fenti tulajdonságok mindig is csak álom maradt. Jobb lett volna ha ennyi erővel lánynak születek, mert a mostani törékeny alkatom legalább nem lenne hátrány a pasiknál.

Nekem teljesen kimaradt ez a csajozós, bulizós, Sziget-re járkálós szexuális életérzés, mert vagy mindig a kórházban kezeltek, hogy a következő pár hónapban ne fogyjak 45 kiló alá és ne romoljon a szervezetem a gyógyszerek miatt vagy pedig a szüleimnek segítettem, hogy visszaadjam azt a segítséget amivel ők állandóan támogattak ha szarul voltam. Eközben a kortársaim meg orrba-szájba dugtak a házibulikon, boldogok, fiatalok és szépek voltak és maradtak is. Én meg folyamatosan épülök le...