Miért kínos másoknak hogy nem játszom meg magam és őszinte vagyok?

A környezetemben, sőt a világban is azt látom, hogy sokan megjátszák magukat. Jobbat mutatnak mint ami van, a szépet. Én soha nem hazudok, őszintén beszélek a dolgaimról. Ha nincs pénzem kirándulni mennek a barátokkal, akkor azt mondom, nem pedig kifogást gyártok. Ha visszautasít egy nő akkor őszintén elmondom a dolgot, nem pedig olyan hülyeségeket találok ki mint a haverok: “úgyse kellett volna nekem az a csaj, csak be akartam hülyíteni”. Emiatt az őszinteség miatt engem ufónak néznek a legtöbben. Legutóbb egy csaj haver jött oda bizalmasan beszélgetni és elmagyarázta, hogy nem szokás azt így kimondani ha nincs pénzem és teljesen elfogadott ilyenkor mást mondani, a többiek úgyis kapcsolnak majd és ez nem sértő senkinek, ezt mindenki így szokta. Azt is elkezdték terjeszteni rólam hogy autista vagyok ezek miatt a dolgaim miatt. Szerintetek hol az igazság?