Csak én érzem úgy, hogy a kijárási korlátozás alatt minden jobb volt?

Introvertált ember vagyok. Mindig is utáltam ezt az extrovertált világot. Mindenki rohan. Az emberek pusztítják az agyukat alkohollal. Egyetlen szórakozásuk a kocsmázás, meg hogy bambán bámulják az értelmetlen Marvel filmeket a moziba. Tömik a fejüket mekis meg KFC-s gyorskajákkal. Szemetelnek, szennyezik a környezetet, és a levegőt az autóik kipufogójával, meg cigarettafüsttel. Mindenki kefél mindnekivel. A nők 80%-a szétteszi a lábát bárkinek. És ez az elfogadott, a mai társadalom ezt tartja normálisnak.

Én mindig is otthonülős voltam. Képeztem, fejlesztettem magam. Olvastam és folyamatosan gondolkodtam a világ dolgain, és az erkölcsi, filozófiai folyamatokon. Az érzelmi, és értelmi fejlettségem, és mélységem miatt mindenhol utáltak, kiközösítettek. Suliban végig és a általában a munkalyeimen is antiszociálisnak tartottak, lenéztek, csak mert nem idomultam a felszínes extrovertált elvárásaikhoz.

Most jött ez a járvány, amit nagyon sajnáltam. Együtt éreztem mindenkivel aki/akinek az idős családtagja elkapta. Mégis a kijárási korlátozás bevezetésétől kezdve sokkal jobban éreztem magam. Tiszta volt a levegő, lelassult a világ. A kocsmák, és a mozik bezártak, az üzletek csak 3-ig lehettek nyitva. Végre nem taposták egymást az emberek plázákban, és nyugodtan tehettem egészségügyi sétákat anélkül, hogy bunkó hangos emberekbe botlottam volna. Egy régi álmom is teljesült: állandó home officeban dolgozhattam. Sem csapatépítők, sem meetingek, sem irritáló kollégák. De a legjobb az volt az egészben, hogy amiért korábban lenéztek és elítéltek az otthon maradás, és a zárkózottság most végre nem csak hogy elfogadott dolog lett, hanem konkrétan társadalmi elvárás. Végre elhittem, hogy az introvertált életforma lesz a követendő, és az állandó állapot.

Erre mióta vége a korlátozásoknak minden ugyanolyan mint előtte. Ez olyan igazságtalanság. Minden az extrovertáltaknak kedvez. Miért csak két hónap jutott nekünk introvertáltaknak arra, hogy végre a mi életszínvonalunkba terelődjön a világ? Miért nem maradhatott ez így?