Normális a lányom?

Mindjárt húsz lesz. Még tanuló, itthon lakik. Soha nem volt párja, említeni se említette, hogy tetszik neki valaki. A szobájában két parafatáblát egy-egy anime vagy micsodával van kirakva, képeslapok, poszterek, könyvjelzők... majd kiugrott a bőréből, amikor bedobták az értesítőt. Barátaiból kettő van, velük sem találkozik, csak egy évben 1-2x, általában karácsonykor, amikor az egyik lány nálunk tölt néhány napot (Szajolban lakik). Nem is akar menni sehová, pláne velem, pedig mondom neki, hogy erdőbe mehetnénk, és így tovább, de nem. Ő itthon érzi jól magát, nem szeret tömegben lenni, és teljesen jó neki, hogy olvas, rajzol, ír és a kedvenc írónőjétől olvas és szerez be "fancuccokat", mint amiket kitett a táblájára. Nem jár bulizni, se közösségbe, se igazán sehova.

Ez normális? Nem érzem annak... Rendesen csinálja az iskolát, megy-megy tovább, de bennem az van, hogy ennyi idősen a szórakozásnak nem animált és kínai írónő tollából született romantikából kellene állnia, hanem tényleges kapcsolat, tervezgetés, felhagyni ezzel a nagy rajongással (ráadásul "yaoista", még csak nem is férfi-nő kapcsolatért van annyira oda). Kérdeztem már tőle, hogy a saját neméhez vonzódik e, sosem volt tabu téma nálunk. Azt mondta, nem vonzódik a saját neméhez.

Tartok attól, hogy egyedül fog meghalni, ha így folytatja.