Normális a lányom?
Mindjárt húsz lesz. Még tanuló, itthon lakik. Soha nem volt párja, említeni se említette, hogy tetszik neki valaki. A szobájában két parafatáblát egy-egy anime vagy micsodával van kirakva, képeslapok, poszterek, könyvjelzők... majd kiugrott a bőréből, amikor bedobták az értesítőt. Barátaiból kettő van, velük sem találkozik, csak egy évben 1-2x, általában karácsonykor, amikor az egyik lány nálunk tölt néhány napot (Szajolban lakik). Nem is akar menni sehová, pláne velem, pedig mondom neki, hogy erdőbe mehetnénk, és így tovább, de nem. Ő itthon érzi jól magát, nem szeret tömegben lenni, és teljesen jó neki, hogy olvas, rajzol, ír és a kedvenc írónőjétől olvas és szerez be "fancuccokat", mint amiket kitett a táblájára. Nem jár bulizni, se közösségbe, se igazán sehova.
Ez normális? Nem érzem annak... Rendesen csinálja az iskolát, megy-megy tovább, de bennem az van, hogy ennyi idősen a szórakozásnak nem animált és kínai írónő tollából született romantikából kellene állnia, hanem tényleges kapcsolat, tervezgetés, felhagyni ezzel a nagy rajongással (ráadásul "yaoista", még csak nem is férfi-nő kapcsolatért van annyira oda). Kérdeztem már tőle, hogy a saját neméhez vonzódik e, sosem volt tabu téma nálunk. Azt mondta, nem vonzódik a saját neméhez.
Tartok attól, hogy egyedül fog meghalni, ha így folytatja.
válasza:Hát a mai világban ez sajnos normális, de én nagyon szomorú lennék, ha ilyen lenne a majdani lányom. Egy szobában porosodni, fiatalon, és ezeket a japán rajzfilmeket nézni... őszintén szólva ez az egész anime mánia siralmas, meg hogy karakterekre gerjednek az emberek. Mivel én is fiatal vagyok (23éves), hallottam ezekről, kb 10éve még néztem is egykettőt, de könyörgöm, nőjünk már fel!
Én már a házasságra, gyerekvállalásra készülök, el sem tudom képzelni, hogy kitalált karakterekre izgulva szobanövénykedjek egymagam.
Bocsánat de ha otthon lakik miért kap zsebpénzt? Főleg ha neveletlen az édesanyjával.
Az eszem megáll az egésztől, borzasztó irányt vett a világ ilyen téren, kicsit sem természetes.
válasza: válasza: válasza:#21
Felnőtt, házas emberek gyerekkel is néznek animét, csak megjegyezném. Semmi köze a kettőnek egymáshoz...
Elnézést, 23-as. Én sem értem meg az anime imádatát, ahogy igazán őt sem, hogy miért ilyen, viszont nem neveletlen. Nem örülök, hogy nem "él", vagyis de... a maga módján, ha ezt lehet annak nevezni... de akkor sem neveletlen. Illedelmes, mindenkinek megadja a tiszteletet, vannak tervei, segítőkész. Az, hogy nem jön velem erdőbe, meg sehová, mert otthon ülős, nem tetszik, de ez csak az ő véleménye, ezt sem úgy közli velem, hogy "hagyjá' békén b+". Kulturáltan közli, hogy a szobájában szeretne maradni és a saját dolgát csinálni.
Zsebpénzt azért kap, mert apukával így lett megbeszélve, hogy a gyerektartás neki megy. Ezt elkölti vagy spórolni kezd - ő dolga. Nem minden virágos tarkarét, de annyira nem vagyok hárpia, hogy lehessen azt írni, elmúlt 18, meneküljön itthonról. Még tanul, addig eltartom, nem kell dolgoznia tanulás mellett. Nem azért mert annyira jól keresek, csak nem kell gürcölnie. Eleget fog élete során. Ha meg majd eljön az ideje, elkezd dolgozni. Szakmai gyakorlat alatt volt szerencséje megtapasztalni, milyen dolgozni, nincs szó arról, hogy nem tudja, milyen is a munka és majd halálom után tapasztalja meg.
válasza:Erre a ‘zavarja a létezésem’ dologra írtam. Ezek szerint akkor nem mondja, csak úgy viselkedik.
Amúgy nemtudom hanyas válaszoló aki mondta hogy az anime és a házasság nem zárják ki egymást: én se azt mondtam, hanem azt ha valaki ezekért annyira oda van, hogy nem érdekli más, és amit valaki írt, hogy olvadozik pár karaktertől. Na ez tök beteges.
válasza:Tudod, mi beteges? Tegnap leírta egy faszi, hogy szamaras pornót MUSZÁJ nézni. Na az beteg. Ez semmi.
Mellesleg, ha ő szerelmes akárkibe, miért lenne jó megoldás belekényszeríteni egy kapcsolatba? Akkor is, ha kitalált. Nem néztem életemben animét, de a való világ kegyetlen beteg és unalmas, nem csoda, hogy menekül.
válasza:Attól hogy vannak extrém betegek még sokminden számít simán betegesnek. Ahogy a valóságtól való menekülés is.
Ugyan 19-20évesen, otthon, normális anyával miért is látná borzasztónak a világot?
Az meg hogy tartsuk tiszteletben hogy a kitalált rajzfigura iránt érzett szerelem is szerelem...... persze, és akkor házasodhassanak is össze, stb. Gratulálok!
Á, nem szerelmes. Persze, tetszenek neki, ahogy megrajzolták őket, én is azt mondom, hogy szép, de úgy, hogy ember helyett tetszik, az nem. Már igazán nem is néz animéket. Mondta is már, hogy csak nagyritkán. Mivel a könyökömön jön ki az áradozásai miatt, bár a címeket soha az életben nem jegyzem meg, azt tudom, hogy a kínai írónő egyik története, aminek ma jött meg a csomagja, van belőle könyv, amiket olvas, csináltak belőle élőszereplőset, követi a képregényt, és animálva is megcsinálták. Tehát mondta, hogy az anime nézése már egy jó ideje itt vége is szakad. Azt tudom, hogy általánosban minden szabad percében animét nézett. Amikor megjöttem, amikor jó éjszakát kívántam neki, amikor bementem hozzá - mindig, mindig, mindig animét nézett. Imádta.
Elismerem, hogy a világ, az élet nem mindig kegyes, sőt... viszont akkor sem oldja meg azzal a problémát, ha az írónő történeteinek rajongásába menekül. Fantasy, kitalált történet, amihez képest a valóságot unalmasnak találhatja, pedig ha a feje tetejére áll, akkor se változik. A lehetőségekhez képest tud és kell is élnie és tennie, amit lehet. Nem ragaszkodok hozzá, hogy nagymama legyek, csak félek, nehogy 40-50 évesen jusson eszébe, hogy nem történetekben kellene kiélnie a romantikát, meg egyáltalán ennyire belemélyednie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!