Más is érzi úgy, hogy nem ott tart az életben, ahol szeretne?

24 éves nő vagyok és sosem volt párom. Kicsit kínosan érint már ez a dolog, főleg, hogy nem tudok a jövőmért sokat tenni egyedül, nincs egy jól fizető szakmám, hogy normálisan elkezdjek félretenni.

Barátnőm ugyanebben a cipőben jár, de ő nagyon reménykedik, hogy feleségül veszi valaki, akinek szülhet 3-4 gyereket és nem kell majd dolgoznia, legalább amíg a gyerekek kicsik. (Az 10-15 év is lehet munka nélkül.)

Én nem vagyok ennyire idealista, nem is mozgok olyan körökben, ahol szemet vethetne rám egy olyan férfi, aki mondjuk legalább havi fél milliót keres. Mondjuk mondtam a barátnőmnek, hogy egy 3-4 gyerekes család fél millió forintból sem jön ki igazán, plusz neki is ugyanúgy ott a kérdés, hogy miből lesz saját lakás.

Nagyon kiszolgáltatott dolog tud lenni nettó 150-200.000 ft-os fizetés mellett abban reménykedni, hogy majd egy párkapcsolat hozzásegít az előrelépéshez, de bizonyos fizetés alatt esélytelen a saját otthon. :(

Egyébként PhD hallgató vagyok. Sokan lenézik ezt, mert hogy szerintük az "állam pénzén lopjuk a napot", de ugyanakkor tudniuk kell, hogy nem egy jól fizetett pálya ez, hacsak nem nyer az ember tanulmányi ösztöndíjakat. Egyelőre diákhitelt gyűjtök, hogy legalább legyen valami kezdőtőkém, mert ez minden hitelnél kedvezőbb, kb. 7 millió hitelem lesz, mire végzek. Szeretném állampapírba fektetni, hogy nagyobb mértékben nőjön az összeg, mint amennyivel a kamattal nő a tartozás. Sokan félnek a hiteltől, de ez szerintem egész vállalható, még akkor is, ha 20 évig kell "nyögni". Szüleim 45 éves korukra lettek banki adó mentesek, bár őket segítették az ő szüleik a házvásárláskor, ami akkor 7 millió ft-ot ért, manapság 30 millió alatt nem lehet a szülővárosomban venni lakható állapotú házat. :O

És igen, szeretnék büszke lenni arra, hogy építem a karrierem, de látva több tehetősebb ismerősöm, akiknek lakást vettek a szüleik és már férjnél vannak,nem tudom azt mondani, hogy jól áll a szénám. Persze senki sem érti, hogy miért vagyok szingli és azt sem, hogy miért vagyok negatív, szerintük ez nem normális és pszichológus kéne segítsen rajtam.

Igen, látnom kéne más szögből a dolgokat, és értékelem az életemben lévő jó dolgokat, tényleg, de nem mehetek el azok mellett sem, amik nincsenek rendben.