Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Más is érzi úgy, hogy nem ott...

Más is érzi úgy, hogy nem ott tart az életben, ahol szeretne?

Figyelt kérdés

24 éves nő vagyok és sosem volt párom. Kicsit kínosan érint már ez a dolog, főleg, hogy nem tudok a jövőmért sokat tenni egyedül, nincs egy jól fizető szakmám, hogy normálisan elkezdjek félretenni.


Barátnőm ugyanebben a cipőben jár, de ő nagyon reménykedik, hogy feleségül veszi valaki, akinek szülhet 3-4 gyereket és nem kell majd dolgoznia, legalább amíg a gyerekek kicsik. (Az 10-15 év is lehet munka nélkül.)


Én nem vagyok ennyire idealista, nem is mozgok olyan körökben, ahol szemet vethetne rám egy olyan férfi, aki mondjuk legalább havi fél milliót keres. Mondjuk mondtam a barátnőmnek, hogy egy 3-4 gyerekes család fél millió forintból sem jön ki igazán, plusz neki is ugyanúgy ott a kérdés, hogy miből lesz saját lakás.


Nagyon kiszolgáltatott dolog tud lenni nettó 150-200.000 ft-os fizetés mellett abban reménykedni, hogy majd egy párkapcsolat hozzásegít az előrelépéshez, de bizonyos fizetés alatt esélytelen a saját otthon. :(


Egyébként PhD hallgató vagyok. Sokan lenézik ezt, mert hogy szerintük az "állam pénzén lopjuk a napot", de ugyanakkor tudniuk kell, hogy nem egy jól fizetett pálya ez, hacsak nem nyer az ember tanulmányi ösztöndíjakat. Egyelőre diákhitelt gyűjtök, hogy legalább legyen valami kezdőtőkém, mert ez minden hitelnél kedvezőbb, kb. 7 millió hitelem lesz, mire végzek. Szeretném állampapírba fektetni, hogy nagyobb mértékben nőjön az összeg, mint amennyivel a kamattal nő a tartozás. Sokan félnek a hiteltől, de ez szerintem egész vállalható, még akkor is, ha 20 évig kell "nyögni". Szüleim 45 éves korukra lettek banki adó mentesek, bár őket segítették az ő szüleik a házvásárláskor, ami akkor 7 millió ft-ot ért, manapság 30 millió alatt nem lehet a szülővárosomban venni lakható állapotú házat. :O


És igen, szeretnék büszke lenni arra, hogy építem a karrierem, de látva több tehetősebb ismerősöm, akiknek lakást vettek a szüleik és már férjnél vannak,nem tudom azt mondani, hogy jól áll a szénám. Persze senki sem érti, hogy miért vagyok szingli és azt sem, hogy miért vagyok negatív, szerintük ez nem normális és pszichológus kéne segítsen rajtam.


Igen, látnom kéne más szögből a dolgokat, és értékelem az életemben lévő jó dolgokat, tényleg, de nem mehetek el azok mellett sem, amik nincsenek rendben.



2020. nov. 21. 19:10
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
87%

Igen, azt hittem 27 éves koromra sikerül egy olyan lányt találnom aki kitart mellettem és akiben bízhatok annyira, hogy ő legyen a családom. De ennek a közelében sem vagyok. Dolgozni sem dolgozom túl régóta szóval teljesen megértelek kérdező.


F

2020. nov. 21. 21:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
75%

24 évesen én sem éreztem így. 30 évesen már igen, és utólag szinte semmit nem csinálnék másképp, örülök hogy kitartó voltam. Neked is kitartás.


üdv: egy szintén akadémikus

2020. nov. 21. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
80%

amit leírtál azok alapján nem vagy elveszett...legalábbis tanulásban,tervekben.

viszont ez,hogy 24 évesen még egy rövid párkapcsolatig sem sikerült eljutnod,azért felvethet pár kérdést,hogy ennek vajon mi lehet az oka?

2020. nov. 21. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
96%

Igazából milyen válaszra vársz?

24 évesen még nem volt pasid, na bumm. Megesik.

Mi az oka szerinted? Lehet rajta változtatni? Nyilván vannak dolgok, amiket később élsz meg, de nem pótolhatatlan igazából.

Szakmailag nincs miért aggódni szerintem.

Van véleményem a PHD-ról, de nem ide tartozik. Nyilván van valami terved vele, azért csinálod, nem a PHD-n akarsz dolgozni még 20 évig minimális jövedelem mellett.

Szóval karrier szempontjából sincs miért sírnod.

Én elbuktam 10 évet rossz párkapcsolatok miatt az életemből, nem csak magánélet területén, de a tanulmányokra, emberi kapcsolatokra stb. ráment. Na azt nem lehet visszahozni. Igaz van MSc diplomám, meg talán lesz MBA is egyszer. Van karrierem, nem keresek rosszul (Valahol az említett nagycsaládos szinten, de nem akarok gyereket), viszont az a 4-5 évvel későbbi munkaerőpiacra lépés az nagyon odavágott.

2020. nov. 21. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
100%

Én úgy érzem, jó vágányon haladok 25 évesen. Van egy műszaki diplomám, most egy plusz szakmát csinálok, a félmillának a 3/4-ét megkapom minden hónapban a számlámra, van egy autóm meg volt néhány pár hónapos kapcsolatom, most is benne vagyok egyben, de nem érzem hogy sokáig fog tartani. Amúgy ne agyalj, ne stresszelj, ne félj kibontakozni, csak bátran. Elbukni nem nagyon fogsz, bármibe is kezdenél az életben.


De a mai 18-30-as korosztály lakáshoz jutni szülők/öröklés útján fognak többnyire. Vagy otthon lakik, nem él, nincs hobbi nincs semmi csak gyűjtögetés. Ez van, de majd dob más lehetőséget az élet, aztán valamiben nekünk lesz jobb:)

2020. nov. 21. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:
Én 29 éves férfi vagyok, a havi keresetem mondjuk meghaladja a 300-at de egyedül tényleg nem a legkönnyebb. Van egy lakás, amit bérlek és hamarosan meg szeretném venni, persze egyedül is belekezdek de persze könnyebb lenne valakivel. Gyerekem nincs és nem is akarok. - Én ilyen vagyok. - ha majd lesz párom, akkor azt szeretném, hogy egymásnak éljünk, addig viszont élek magam kedve szerint. - Meg azért gyerek nélkül amúgy is könnyebb bírni anyagilag. :)
2020. nov. 30. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!