Miért engedheti meg magának valaki, hogy veszekedésnél kikeljen önmagából?
Sziasztok!
Régóta foglalkoztat ez a téma, főleg, hogy most nálam megint aktuális.
A családban a nővérem és az anyám tipikus esetei ennek.
Szóval én mindenhol azt olvasom, és tartom is magam ahhoz, hogy dühünkben ne sértsük meg a másikat, ne ordítozzunk, hanem inkább érveljünk. De mit lehet tenni akkor, ha nem hallgatnak az érvelésre? Mi van akkor, ha ők kiadják magukból amit akarnak, én meg folyamatosan rágódok magamban? Legszívesebben én is elküldeném az embereket mindenestül, nagyon meleg helyre, de sajnos utána azt érezném, hogy lealacsonyodtam, és ha lemegyek arra a szintre, akkor ők még jobban ordítanának, aminek megint ugyanez a vége. Nem gondolnak bele, hogy mit okoznak ezzel, hogy mennyire undorító dolgokat mondanak. Borzasztó belegondolni, hogy ők ezek után megnyugszanak, és nagyon okosnak gondolják magukat, mert képesek voltak ordibálva, sértő szavakat mondani.
Boldogok a lelki szegények? Hogy kell okosabbnak lenni? Hogy kell folyton elengedni ezt? Hogyan bírkózhatnék meg ezzel? Csak el kell sétálni, és remélni, hogy majd egyszer rájönnek? De úgysem fognak, ugye? Ezzel együtt kell élni, és megpróbálni feldolgozni?
Mit csinálok rosszul? Miért csak én gondolom azt, hogy ezeknek van következménye?
Próbáltam neten utána keresni ennek, de nem találok erről könyvet / cikket. Akár angolul is jöhetne bármi.
Előre is nagyon szépen köszönök minden választ és tanácsot!
Ismerős a helyzet.
Mindenesetre tudnod kell, hogy te vagy a normális ha visszatudod fogni magad. Mondhatni felsőbbrendű vagy náluk.
Ők csak azt tudják csinálni amit az ösztönük hoz. Nincs bennük átgondoltság és fegyelem.
Magasabb rendű emberként nézd le őket és ne folly bele ebbe a szánalmas vergődésbe.
Mindig tudnod kell, hogy intelligensebb vagy. Ennyi a titok.
Még ha sokan nem értenek egyet ezzel a hozzá állással akkor is ez az ami segít sokszor.
Nincs elég önkontrolljuk, és/vagy azt tanulták meg, hogy az agresszió jó problémamegoldó módszer, és alkalmas az érveik alátámasztására.
Csak asszertív kommunikációval lehet valami eredményt elérni velük szemben.
Pl. "Én ilyen stílusban nem szeretném ezt megbeszélni." És amíg nem higgadt le mindenki, addig jegeled a témát.
A lelki szegények teljesen mást jelent.
Jobb kiadni a feszültséget mint elfojtani.
Vannak ilyen típusú emberek, az adott pillanatban az épp aktuális érzelmeiket megélik.
Hozzáteszem el is engedik.Én is ilyen vagyok.Meg kellett tanulnom, hogy uralkodjak magamon olyan emberekkel szemben akik mások.Anyukád és nővéred azonos beállítottságú.
A kapcsolatuk szorosabb mint te azt gondolod.Nálunk is a csendes intelligensebben érvekkel vitázó gyerekem a kívülálló.A másik gyerekkel úgy vagyunk mint anyád és nővéred.
Hiszed vagy nem ez csak kívülről durva.A bizalmi kapcsolat köztünk nagyon mély.
Sajnos a másik gyerek gyakran depis.Mind kettő felnőtt ezt hozzáteszem.Nem tudom van e összefüggés,de Ketten tűz jegyükek,a másik levegő jegyű.
4-es vagyok
A A-2es nagyon jól mondja.
Intelligensebb vagy.
Ne menj le a szintjükre.
Nekem sokat segített az intelligens gyerekem mintája, hogy változzak.
Igaz, hogy soha nem leszek teljesen olyan mint ő.
De ne menj le a szintjükre.
Talán egyszer ők próbálják elérni a tiédet.
A düh, veszekedés és az érvelés egymástól elég távol álló fogalmak. Az érvelés higgadt, vagy legalább is kontrollált vitát feltételez, aki dühös az viszont nem érvelni akar, hanem egyszerűen kiadni magából a feszültséget. A düh állandó elfojtása nem egészséges, ezt jó szem előtt tartani.
Ajánlott irodalom: Theodore Isaac Rubin - A dühös ember
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!