Anyukám miért fél a vezetéstől?

"terrorizálja apa ( kuplung,fék,gáz) meg ilyenek."

Ezek szerint anyád még az alapokkal sincsen tisztában.

Ha hibázik útközben és karambolozik, azt már nem lehet visszacsinálni.

Nem lesz mindenkinek még újabb 10 élete mint a videójátékaidban.

Emlékszem anno, amikor vezetni tanultam olyan oktatóm volt, aki szerette hangoztatni, hogy mennyire nem fejlődök, vagy hogy ami az előző órán ment, azt mára elfelejtettem, és anekdotázott arról, hogy ne aggódjak, volt neki már ilyen rossz tanítványa, aztán mégis megszerezte a jogsit.

Persze szükséges elmondani a tanulónak a hibáit, de van különbség aközött, hogy építő kritikákat mondasz, és aközött, hogy csak simán belerúgsz a másikba.

Elsőre sikerült megszereznem a jogsit, de konkrétan évekbe telt, mire eljutottam odáig, hogy rendszeresen és magabiztosan vezettem. Az első pár évben volán mögé sem akartam ülni, annyira összefolyt a fejemben a vezetés, és a folytonos megaláztatás/pánik, hogy valamit rosszul csinálok.

Szerintem anyukád is így lehet vele; egyrészt sok negatív visszajelzést kap, ezért ő is a nyűggel azonosítja a vezetést, másrészt meg ha nem vezet sokat, akkor nem is tud megszilárdulni benne a magabiztosság.

Ezen tényleg csak az segít, ha valaki gyakorol, mert így egy idő után bele sem kell gondolnia abba, hogy mit csinál, de ha mindig valaki más vezet, akkor ez sosem fog megtörténni.

Attól, hogy a férje folyamatosan bántóan oda oda szúr neki, még nem jelenti azt hogy szegény nő nincs tisztában az alapokkal és ne tudna vezetni. Kiesett a gyakorlatból, valamint ugye nem elég bátor, hiszen tudja hogy már règ vezetett. Ismételni kell, gyakorolni, másképp nem fog menni. A kreszben is benne van, hogy csak a folyamatos gyakorlással lehet fejlődni és képezni magunkat.

Bocs kérdező, de gondolom apád egy bunkó sggfej lehet, mint a férfiak többsége, akik szerint a nők nem tudnak vezetni. Én apám is ilyen, rohadt türelmetlen. Eldöntöttem, hogy soha nem fogok vele vezetni, ha majd ott tartok. Mindenért kiabál és türelmetlen idióta.

Ajánlom anyudnak a vezetéstechnikai tanfolyamokat, ott segítenek neki rendes oktatók szemrehányás és beszólogatás nélkül. Visszajön majd szép lassan a bátorsága is, aztán menni fog az.

Kialakult nála már valószínűleg egy kisebbrendűségi érzéssel kombinált önbizalomhiány a vezetésben, és erre a bizonytalanságra csak rátesz az, ha beleszólnak, hogyan csinálja. Nem állítom, hogy apád szándékosan bántja, lehet, hogy csak segíteni akar, de vélhetően még görcsösebbé teszi.

Sokat kellene gyakorolnia, hogy belejöjjön - lehetőség szerint egyedül.