Nélkülözőként felnőni, később hogy alakítod az életed?

Egyáltalán nem tudok spórolni, minden pénz kifolyik a kezeim közül. Impulzusvásárló vagyok.

Ha van pénz akkor élvezem, szórom, ha meg nincs akkor elvagyok úgy is, mert azt már amúgy is megszoktam gyerekként.

Én is nelkuloztem gyerekként, és ahogy elkezdtem dolgozni, majd egyre jobban álltam anyagilag, kb 5-6evig csak szortam a pénzt.

Egyszerűen nem tudtam megfogni.

Aztán szép lassan eljutottam odáig, hogy már elhiszem, hogy bármikor megvehetem ezeket a dolgokat és nem is akarok egyszerűen költeni rá, mert nem érzem a késztetést H vásároljak, nincs rá szükségem.

De a mai napig a legjobb minőségű kajakat stb veszem, ezen egy ft-ot sem vagyok hajlandó spórolni.

Szerintem neked is kell egy kis idő, hogy "bepotold" ami neked anno kimaradt, másnak pedig természetes volt.

Én pl annyi banánt megettem az elején, hogy párom nem értette mi a fene folyik. Mondom én sosem ehettem banánt. Tök mindegy mennyi banánt vettünk, másnapra elfogyott mindig. Nagyon sok idő volt azt is leküzdeni, hogy nem kell egyszerre megenni, nem eszi el más előlem és 2nap múlva is ott lesz.

Nagyon sokat segítene neked, ha le tudnál számolni a múltad ezen vonatkozásával, mert meghatározza a jelenedet, és így meg fogja a jövődet is.

Jelenleg elképzelhető, hogy kompenzálod azt a régi időszakot, amikor kimaradtak ezek a dolgok, de ha nem váltasz, így maradhat ez egész életedre, és rengeteg felesleges költésed lesz, mert nem vagy képes elengedni a dolgot.

Ismerek olyat, aki gyerekként éhezett, és a mai napig képtelen elviselni azt az érzést, mert nem nézett szembe vele. Halomban áll az étel nála otthon, és sajnos ő maga is nagyon kövér lett.

Én amikor elkezdtem végre dolgozni teljes állásban (nem csak tanulóként amikor minden ki volt centizve) akkor hónapról hónapra éltem, kompenzáltam, szórtam a pénzt, be akartam pótolni mindent ami kimaradt. Szerencsére észhez tértem pár hónap alatt de ehhez az kellett, hogy komoly bajba kerüljek a megtakarításhiány miatt, a barátaimnak kellett kidegítenie pénzzel, ezt pedig annyira szégyelltem, hogy rendszert vittem a pénzügyeimbe. Olvasgattam, videókat néztem stb és megtanultam mérlegelni, elküöníteni azt amire szükségem van attól amit csak simán szeretnék és szép lassan belejöttem.

Még mindig hajlamos vagyok a meggondolatlan impulzív vásárlásokra és én is túl sokat költök kajára (nem a mennyiség a lényeg nálam hanem az, hogy mindig sokféle opcióm legyen) de most már nagyon jól keresek és így ez nem fogja veszélyeztetni a megélhetésem, néha engedek magamnak, néha nem :)

Eleinte könnyen kezeltem a költéseimet, mert annyira nehezen jöttem ki a pályakezdő fizetésemből, hogy sírni tudtam volna minden hó végén. Minden fillérre vigyáznom kellett, így nem költöttem nagyon semmire.

Aztán amikor már jobban kerestem, akkor jól esett, hogy hirtelen ezt is megtehetem, meg azt is és nagyon könnyen szórni kezdtem a pénzt. Egyszerűen boldoggá tett, hogy mostmár telik és nem kell gondolkoznom, számolgatnom.

Fenti két szakasz nagyjából 2 év alatt lecsengett. Aztán eljött az az egyensúly, ami azóta beállt és amit itt más is emlegetett. Mostmár tudom és az agyam is elhiszi azt, hogy bármikor megvehetem azt az apróságot, vagy megtehetem, hogy elmenjek oda, ezért már nem érzem úgy, hogy ez lenne a boldogságom netovábbja. Mostmár én is megkérdezem magamtól, hogy valóban szükségem van erre? Ha kicsit is vacillálok, akkor nem veszem meg. Majd ha két hónap múlva még mindig hiányzik és arra járok, akkor megveszem, nem okoz problémát.

Szóval azzal, hogy már megtehetem és némi idővel lecsengett az impulzus vásárlós hullám.

Ami nekem még mindig is segített, illetve most is így élek, hogy hó elején félreteszek egy előre meghatározott összeget, amihez utána vásárlás ide, vagy oda nem nyúlok. A többi van a megélhetésre, ha ez elfogy két hét után, akkor felkopik az állam a hónap második felére.