Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Hogy bírkózzak meg azzal,...

Hogy bírkózzak meg azzal, hogy semmiben sem vagyok jó?

Figyelt kérdés

A jó az elég relatív, úgyhogy úgy fogalmaznék, hogy semmiből sem tudok olyan szintre fejlődni, hogy sikerélményt adjon, esetleg elégedett legyek magammal.

Ráadásul az új dolgokat nagyon lassan tudom csak megatnulni, emiatt is utálom magam. Egész gyerekkoromban abban a tévhitben életem, hogy én különleges vagyok, meg tehetséges, mert elfogult volt a családom. Valójában átlagos vagyok, annak se a felső fele, és utálom magam, és meg vagyok keseredve emiatt.



2021. febr. 27. 11:48
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező most erre mit lehet mondani?

Ha te elkönyveled ilyennek magad, hogy már pedig te így gondolkodsz és kész, akkor tedd. Rágd nyugodtan magad azon hogy hű de jó lenne profinak lenni, de te csak középszerű lehetsz mindörökre. Aztán jobb esetben talán ráunsz, és megvilágosodsz hogy mekkora hülyeség ilyenekkel a saját életedet mérgezni. Rosszabb esetben meg így maradsz.

2021. febr. 27. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
100%
Tökéletesen tetted fel a kérdésed és mégsem látsz rá a megoldásra. Nem azt kérdezed, hogy hogyan lehetnék sikeresebb vagy hogyan találhatnék örömöt valamiben, hanem hogyan birkózzál meg egy szituációval. Amit leírsz, abban benne van a válasz: a gondolkodásodban van a probléma. Egy szűk keretben gondolkodsz és az elvárásaid távol vannak a realitástól. Ezt a szűk keretet pedig a családodnak köszönheted, méghozzá az első éveidnek, ahogy hozzád álltak gyerekkorodban, amilyen visszajelzéseket adtak. A problémádból ítélve nem kaptál következetes és helytálló visszajelzéseket, valószínűleg nem engedtek hibázni és ez nem az iskolás éveidre vonatkozik, hanem amikor még csak járni/beszélni tanultál, ismerkedtél a világgal. A legjobb családokban is előfordul az ilyen, és általában pont jószándékú nevelési célzattal csinálják. És ez csak a maximalizmus gyökere, az önutálatnak és az egyéb problémáidnak is van még több. Az ilyen korai berögzülések aztán maguktól fejlődnek tovább életvezetési problémákká akkor, amikor már a családnak nincs akkora befolyása az emberre, ezért nehéz is felismerni a kapcsolatokat. Ami ilyenkor segíthet, az az önismereti út egy jó vezetővel (pl. pszichoterápia meg egyebek), ahol feltétlenül van egy profi külső nézőpont, mert az ember a feje tetejére is állhat - önmagára nem lát rá. Ráadásul ezeknél a problémáknál az agyalás pont eltávolít a megoldástól, ami az érzések profi feltárása lenne, az agy meg pont attól próbál mindenféle kibúvót keresve megóvni, hogy szembesülj az esetleg fájdalmas korai érzésekkel, emlékekkel.
2021. febr. 27. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:

fordítva ülsz a lovon kérdező! nem azért kell tanulni, mert már most is jól megy valami, hanem attól fog majd egyszer jól menni, mert gyakorlod és közben megtanulod, ami most még nem megy.


kezdetben mindenki béna és a kezdeti tudásából nagyon keveseknek látszik, hogy képesek lesznek majd jobbra is.

előbb bele kell tenned rengeteg tanulást és gyakorlást (Malcolm Gladwell: Kivételesek című könyve alapján kb. 10 ezer órát) és csak utána leszel majd jó abban, amit csinálsz.

a rengeteg tanulás és gyakorlás igénye miatt érdemes olyan tevékenységet keresni, aminek már a művelése is szórakoztat, vagy aminél a végcél motivál annyira, hogy bevállald miatta az oda vezető út nehézségeit is, mert ha csak a végcélt szeretnéd megkapni, de az odáig vezető út nem szórakoztat és nem is akarsz vele küzdeni, akkor sosem fogod elérni a végcélt.


legfeljebb néhány nagyon kivételes tehetség van, akinek már az elején is nagyon jól megy, amit csinálnak. viszont számukra pont az a csapda ebben, hogy mivel alapból jól megy, ők pont ezért nem feketik bele a számukra ugyanúgy szükséges tanulást és gyakorlást. ami miatt nagyon sok tehetséges ember meg is reked a vele született alacsonyabb szinten és hiába voltak jó kezdeti adottságaik, abból mégsem hozzák ki a maximális lehetőségeket.

az ilyen lusta tehetségeket simán lehagyják és messze felülmúlják egy idő után az akár kevésbé tehetséges, viszont nagyon kitartó és rendkívül motivált jelentkezők, akik eltökéltek, hogy elérjék a céljaikat, ezért nem adják fel azelőtt, hogy ez sikerülne nekik.


nem tethetség és nem is igazán motiváció kell, hozzá, hogy jól csinálj valamit, hanem egy határozott cél az irány kiválasztásához. aztán eltökéltség és kitartás, hogy ha elhatároztad, hogy mit akarsz csinálni, akkor addig ne hagyd abba a tanulást és gyakorlást, amíg el nem érted a célodat.


hogy élvezettel csinálod, legfeljebb csak megkönnyíti, hogy jobb kedvvel tudj erőt venni a lustaságodon és nehogy feladd, mielőtt célt értél volna.

2021. márc. 31. 18:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!