Nagyon férfiatlan, meg "nyámnyila" vagyok akkor, ha elsősorban nem a szexhiány miatt vágyok már nagyon egy kapcsolatra, hanem az érzelmi oldala miatt? (F)

Hiányzik már, hogy bújhassak végre valakihez, akivel kölcsönösen biztonságérzetet tudunk nyújtani egymásnak.

Hogy oda-vissza babusgathassuk,kényeztethessük egymást egy otthonülős napon: mondjuk az ölébe hajtanám a fejem és hagynám, hogy simogasson, aztán később cserébe átmasszíroznám a vállát-nyakát-talpát.

Hogy mikor mondjuk délután elszundítok a kanapén, akkor arra ébredjek, hogy ott térdel a fejem mellett, a saját fejét szelíden ráfekteti az enyémre, közben pedig mindkét karjával védelmezően átkarol. Aztán mikor felébredek, megpuszilja a homlokomat és visszazár az ölelésébe. Én is magamhoz ölelem, közben pedig átjár engem a komfortérzet és annak az érzete, hogy nincsen semmi baj.

Hogy merjen a társaságomban természetes lenni és ne csak pöpecül kisminkelve, feszülős-csajos ruhákban láthassam. Kócos hajjal, smink nélkül, egy bő férfipólóban és bugyiban/rövidnadrágban ugyanolyan vonzó tud lenni itthon, még akár vonzóbb is, mint "megcsinálva".

Vágyok már nagyon az olyan apró, természetes pillanatokra, hogy mondjuk ébredés után, egy meleg nyári napon, úgy ahogy van, pizsiben (mondjuk egy bő, enyhén szürkére fakult zenekaros pólóban), kócosan kimegy az erkélyre egy bögre kávéval a kezében. Én pedig utánamegyek, hátulról látom, hogy a szellő szelíden lobogtatja a pólóját és a haját, és hátulról átölelem a derekát. Ő iszik még egy kortyot a kávéjából, aztán leteszi maga mellé, megfordul és átöleli a nyakam, én pedig a hátánál fogva szintén magamhoz ölelem, a vállába fúrom az arcom, beszívom az illatát, és így állunk ölelkezve, hosszú percekig.

Ööö... egy tízes skálán mennyire vagyok nyálas?? :D