Hogyan lehet megakadályozni, hogy valaki öngyilkos legyen?
A Facebookon nem rég olvastam egy eltűnt személyekkel foglalkozó csoportban, hogy egy 20 éves fiatalember hunyt el.
Március közepén ment el az albérletéből, miután az apjával utoljára beszélt, és öngyilkos lett. Most találták meg a holttestét.
Elgondolkodtató, hogy miért jut el egy fiatalember idáig. Milyen súlyos lelki bántlmazások érhetik, ami miatt úgy dönt, hogy véget vet az életének.
Tudom, milyen ez, mert évek óta vagyok én is az öngyilkosság határán, de mindig próbálok küzdeni, és az élet boldog oldalát felfedezni. Egyelőre sikerül mindig kijönnöm a mélypontokból.
Ti mit gondoltok erről, ha valaki eldobja az életét.
Míg valaki öngyilkos lesz, az hosszú évek folyamata. Kudarcok sorozata után jut el az ember oda, mikor már azt mondja, hogy elég volt.
Az ilyen embereken nagyon nehéz segíteni, mert szégyellik bárkinek is bevallani a gondjaikat. Eleve nehezen megnyíló típusú emberek, és ahogy fentebb is írták, nagyon kedvesek, de nagyon érzékeny lelkűek. Nagyon sok ember ezt kihasználja, és bántja az ilyen embereket, beléjük köt, kigúnyolja.
Tudom, mert az egész életem erről szólt/szól, hogy akárhova mentem - iskola, munkahely - észrevették, hogy kedves vagyok, de olyan kis esetlen - és belém kötöttek. Kigúnyoltak.
Az fáj nekem ebben a legjobban, hogy a felnőttek is ugyanezt csinálják.
Ugyanúgy "beleállnak" az emberbe, belerúgnak, mert látják, hogy lehet vele kötekedni, lehet bántani, mert úgyse lép fel agresszívan.
Az ember olyan, mint egy állat - vagy rosszabb...
Megérzi, ha valaki gyenge, és azonnal rászáll.
Persze, egy idő után vissza szoktam szólni. Volt, hogy egy kollegámnak majdnem nekimentem, annyira rámszállt, és csak akkor állt le...
Ilyenkor előfordul, hogy sírni tudok, mikor hazamegyek, mert nem értem, miért kell a másikat ok nélkül bántani - a lelkét nem figyelembe venni. Miért nem lehet ugyanúgy kedvesnek lenni a másikkal...
A főnököm gyakran szokta mondani, hogy nem erre a világra való vagyok, és én is így érzem.
10 - es: Megértem az érzéseidet! Neked sem könnyebb, mint bárki másnak!
Nem mondom azt, hogy ne tedd, mert te érzed, mennyit bír el a lelked!
Csak annyit mondok, hogy még ne! Amíg lehelletnyi erőd van, addig küzdj, és lásd meg a napfényt a felhők mögött!
válasza:11-re:
Hm, ez szomorú.
És családodban sem kaptad meg a szeretetet, elfogadást?
Mondjuk én olyan ember vagyok, hogy amíg engem nem bánt valaki, én sose bántanám, tehát egy érzékeny lelkű, kedves embert biztos nem bántanék.
Úgy látszik, akkor a depressziósoknak több fajtája is van. Nekem ui. olyan van a rokonságomban, akiből a depressziója inkább azt hozta ki, hogy tüskés, kellemetlen természetű ember volt, akihez sok türelem kellett. És persze az emberi kapcsolatai is azért mentek tönkre, mert egy idő után mindenkinek elege lett abból, hogy nyelje a megjegyzéseit. Sokat bántotta a férjét is, aki ezt úgy reagálta le, hogy a munkájába menekült, és alig volt otthon vele. Persze ez sem tett jót a nő hangulatának. Aztán a nő elvált tőle, amiről rögtön láttam, hogy totális öngól, mert még jobban egyedül fogja magát érezni, és meg mélyebbre fog süppedni lelkileg. Sajnos így is történt. A lánya 600 km-re ment férjhez, egyedül a fia él vele egy városban (de nem együtt). Csak sajnos ő is ugyanolyan depis, 30 évesen csak keresi a helyét az életben, régóta nincs párkapcsolata, ugyanakkor nem tudja értékelni azt a nagy anyagi jólétet, amit a szülei megteremtettek neki.
Szomorú látni ezt a családot, fogalmam sincs, hogy ez mennyiben múlott a géneken, mennyire rontotta el a fiút a szülei gazdagsága, mennyire függ össze a nő rossz természete a depressziójával stb. Az biztos, hogy a nőt szeretettel nevelték fel a szülei, és ő is meg a férje is szerették mindkét gyereküket. Talán a nő édesanyja túl aggódó volt, de ez nem lenne elegendő ok.
válasza:Annyi mindent tudnék ide írni az öngyilkosságról! Évekig éltem abban, hogy minden este úgy feküdtem le aludni, hogy bárvsak ne kelnék fel reggel! Vagy épp a saját akasztásom pörgött le az agyamban! Néha még most is! Ez igazából egy olyan dolog, hogy az ember maga dönti el meddig bírja a bántalmakat elvisleni, vagy egyáltalán meddig akar élni! Sokkal többen vetnének véget az életüknek mint gondolnánk, ha a legtöbbeket (mint engem is) nem tartaná vissza az a gondolat, hogy mit élne át a családjuk, ha megtenné a visszafordíthatatlant! Ha lazábban vennék az emberek a halál fogalmát, nem elmúlásként tekinténének rá (tudom ez furán hangzik), sokkal többen hamarabb kapnának a fejükhöz, hogy csak szenvednek ebben a világban!
Nem tudjuk mi van a halál után, újjászületünk-e vagy sem. Nekem van erről egy teóriám, de nem egészen tudtam még megfogalmazni, csak fejben képzeltem el milyen lehet! Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy filmben váltanának jelentet, az akkori tudat megszűnik, létrejön egy új, mint mintha lefestenéd a falat egy másik színre, az előző színt már nem látod, úgy az előző "éned" emlékeit, tudását is elveszted, más emberként lépsz be a világba, aki vagy erősebb lesz, vagy nem!
A karma szerint egy öngyilkos ember a következő életében ugyanolyan nehézségű gondokkal fog szembesülni, csak más körítésben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!