Szerintetek mégis mi a franc értelme van élni, ha soha nem lehetek gazdag és csak szenvedek egész életemben?

Erről a cikkről jutott eszembe:

[link]

Mi a fenének gürizzek, ha soha nem lesz annyi pénzem, hogy hátradőlve azt mondjam: "én most szarok bele, nem fogok dolgozni 2 évig" (vagy ha igen, akkor alibi munkát)?

Ráadásul reumatológiai krónikus beteg is vagyok szóval nem tudom 10-30 év múlva milyen fizikális állapotban leszek (a rokkantság nálam valós esély). Gazdaságinformatikus diplomám van mégis annyit keresek, hogy a szüleimmel élve 1 év alatt félre tudtam tenni 1 milliót. De semmit nem költöttem magamra (szó szerint semmit a kaján kívül). Nem költöttem utazásra/bulizásra/hobbira, semmire. Csak fekszik a kártyámon a pénz és gyűjtögetek ameddig tudok. Barátnő fasorban sincs, szóval az összeköltözés esélye is totálisan nagy nulla (amivel esetleg valami önállóságot lehetne elkezdeni).