Oké... Nullán állok se munkám ,szűz vagyok mentális beteg, a szociális életem egy lány kérdésével tudnám jellemezni. Élsz te egyaltalán? Szeretnék élni, sok-sok embert boldoggá tenni, népszerű lenni. Mi az út?

Az önsajnálattól már olyan mélyre süllyedtél hogy az vetekszik a Mariana -árokéval. Oké, vannak problémáid, de kinek nincs? Egész nap kényelemben ülsz otthon a gép előtt és az éveid lassan tovaszállnak.

Mit tehetnék? Ez a kérdés kellene hogy hajtson újabb és újabb lehetőségek megismerése felé. Sportolj- kezdetben ezzel indíthatnál. Keress valami állást, az idény munka is jó lenne. Képzés nélkül is felvesznek konyhai kisegítőt, bár ennek a szezonja lassan off lesz.

Regisztrálj a munkaügyön, mint álláskereső, és keress tanfolyamokat.

Ha ezek megvannak, akkor léphetsz tovább. Ott a nő kérdés. Járj el szórakozni, próbálj meg ismerkedni. A visszautasítás kellemetlen lehet, de az benne van apakliban. A nagy számok törvénye alapján, ha próbálkozol, előbb-utóbb sikerrel járhatsz.

De ehhez a pozitív hozzáállás, és önbizalom szükséges.

#31 ilyen baromságot is csak egy segédmunkás kaliberű arc tud leírni.

Ja, most hogy hiány van, igy már csak 4x annyit keresek a kenyelmes fotelomból emailezve mint valaki aki maltert kever izzadt pasasok között.

#35

Az, hogy te nem tudod kihasználni a tanultságodat a te hibád, és nem másé. Pár év tapasztalattal, egy piacképes diplomával alkalmazottként is megkeresel többet mint a 300-400, kényelmes légkondis irodában. Szabadúszóként pedig a hét számjegy sem ritka. Engem konkrétan 32 évesen a KATA éves 12 milliója limitál, nyáron már nem is vállaltam sok új melót, és valószínűleg a Decemberem teljesen üres lesz.

Van egy barátom aki programozó OKJ-val teszterként elhelyezkedve, majd onnan feljebblépve keres 600 felett. Itt nem a diplomáról van szó elsősorban, és nem is irodai melóról, hanem arról hogy valaki a képességeit kihasználva megkeres annyit amennyiből meg lehet élni a 21. században. Én biztos nem a malter keverést választanám, mert nincs benne semmi perspektíva.