A mai fiatalság körében miért ennyivel több a mentális problémákkal küzdő?

Egyrészt, azért tűnik lényegesen többnek mert mint említették láthatóbbá váltak ezek az emberek, nyíltabban lehet beszélni róla, elfogadottabb lett hogy valaki pszichoterápiás, pszichiátriai ellátásért folyamodjon így több diagnózis születik.

Másrészt, olyan gyorsan változott a világ amihez nem igazán adaptálódtunk még, így annak ellenére hogy jobb életszínvonalon élünk, egy kiszámíthatóbb és kényelmesebb életet mint valaha éppen elég stresszhatás ér minket. Egyrészt mert az emberiség nagy része egészen kb. a 20. századig védelmező kis közösségekben élt, törzsi, nemzetiségi, nagycsaládi, faluközösségi keretek között annak minden előnyével és hátrányával együtt. Előnyei között volt, hogy biztonságot nyújtott és az érzést hogy valahova tartozol. Mivel az ember túlélése története java részében azon múlt, hogy ezeknek a közösségeknek a része legyen, és nagyjából a halállal volt egyenlő ha kirekesztetté vált, ezért különböző eszközökkel kimutatható kvázi fájdalommal, negatív hatásokkal jár ha az ember úgy érzi magára maradt, nem tartozik sehova. Márpedig ezek a közösségek felbomlottak, nagyobb atomizálódott társadalmakban élünk ami egy absztraktabb fogalom. Az emberek könnyebben elmagányosodnak, nem érzik hogy tartoznának valahová, vagy hogy törődnének velük mert a társadalom működésének nincs ilyen közvetlenül érzékelhető megerősítő ereje, lehet utalják a táppénzt, a nyugdíjat, van közoktatás, megnyitnak egy új uszodát de nehéz beleélni magad hogy ez a mi közös munkánk gyümölcse, mert dolgozunk, értéket teremtünk, adózunk stb. Ez ad valami pluszt, de egy sokkal banálisabb igényünknek meg egyáltalán nem elégíti ki.

A másik a fokozódó verseny, ami egyébként mindig jelen volt de napjainkra még inkább kiéleződött. Egyrészt látható, hogy akár az elmúlt egy évszázadban hogyan nőtt az átlagos életszínvonal, vagy egyéb mutatók például felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ez szép és jó csak ez azt is jelenti hogy az elvárások is ehhez igazodnak, egy nyomás nehezedik az ember nyakára hogy ezekhez a követendő példákhoz járuló presztizst ő is megszerezze, mert ellenkező esetben a társadalmi megítélés szerint ő egy értéktelen ember, egyre magasabb mércét kell megugrani hogy "legyél valaki". Ez stresszel jár, nem csak Kínában vagy Japánban lesznek öngyilkosok a fiatalok ha nem sikerül az egyetemi felvételi, vagy kibuknak hanem sajnos itthon is elég sokan legalább a pszichiátriai gondozóban kötnek ki egy rosszul elsült vizsgaidőszak után.

Szerintem ennek két vetülete van. Egyrészt régen lesz-rták, nem ismerték fel, lehisztériázták őket stb.

Másrészt meg az is biztos, hogy kevesebb ilyen volt, mint most.

Régen sokan magát a fogalmat sem ismerték, nem volt része a közbeszédnek, emiatt nem is tudták az emberek megnevezni , hogy mi az, amit éreznek. Maga a pszichológia tudomány sem annyira régre nyúlik vissza és folyamatosan fejlődik, nagyon sok mindent felülvizsgál saját korábbi megállapításaiból is.

Maguk a ma is létező pszichológiai jelenségek és problémák jó része valószínűleg létezett régen is. Viszont a gyakoriságuk nem feltétlenül volt ugyanilyen. Részben mert egészen más körülmények közt és más módon éltek az emberek (meg ennyi ember sem volt, pláne nem ennyire nagy sűrűségben, nagy városokban összezsúfolva). Sok problémának biokémiai, genetikai okai vannak, amik régen is létezhettek, csak akkor még a vizsgálati módszerek sem léteztek, illetve az igény sem azok felderítésére. Más problémákat viszont egyértelműen a civilizációs életmód változások hoztak be az emberek életébe.

Egészen más fogalmakkal illették őket. Jobb esetben csak valami általános rosszkedvnek tartották és egy kis alkohollal próbálták gyógyítani. Rosszabb esetben annak tudták be, hogy megszállta az ördög...

Régebben, pláne nagyon régen nem is ennyire jó módban és nem is városias, kényelmes körülmények közt éltek az emberek nagy tömegei (nem is volt mindig ennyire sok ember, mint ma van, jelentős részben pont a jólétnek köszönhetően). Az emberek többsége régen falusias körülmények közt élt, állatokkal, mezőgazdasággal, kézművességgel, kétkezi munkával foglalkozott, gyalog jártak, vagy legfeljebb lovagoltak. Sokkal jobban ki voltak téve az időjárásnak, környezeti hatásoknak, több mindennapos fizikai problémával kellett megküzdeniük, amik folyamatos elfoglaltságot jelentettek, nem nagyon volt olyan pihenő idő, amikor semmit nem kellett tenni - addigra meg annyira elfáradtak a fizikai munkától, hogy elaludtak és így nem volt annyi idő töprengeni a problémákon.

Ráadásul a sport (régebbi nevén fizikai munka) természetes kedély javító szer. Olyan hormonokat és más biokémiai vegyületeket termel, amik kedvezően hatnak a legtöbb pszichés problémára. Már az ókorban is általános tanács volt, hogy a séta segít megoldani a legtöbb problémát.

Az is fontos tényező, hogy amennyivel a pszichológiáról, úgy minden másról is jóval kevesebbet tudtak az emberek. Egyszerűbb volt a világ, amiben éltek, így kevesebb dolog miatt is kellett aggódniuk. Volt idő, amikor nemhogy az óceánon túli világról, de még az óceánról sem tudtak, így nem kellett vele foglalkozni. A legtöbb ember számára a teljes világa nem sokkal nyúlt túl a látóhatáron. Néhány környező településről tudtak és nem is nagyon gondolkodott a többség ezeken túli területekben, távolabbi emberekben, mert miért tették volna, ők nem találkoztak velük soha, nem voltak rájuk hatással.

Nem kellett az embereknek karriert tervezni, mert evidens volt, hogy a legtöbb ember ugyanazt csinálja, mint az apja, meg annak az apja, meg annak az apja, stb. Nem voltak mesterséges határidők, nem voltak táblázatok, amik diktálták az életet. Az élet jelentős része a természethez kötődött. Az időjárás és az évszakok diktálták, hogy mikor terelik ki az állatokat, mikor vetnek, mikor aratnak, mikor mit csinálnak. Mindennek volt természetes ritmusa, nem volt oka a főnöknek előbb izgulni az előrehozott határidő miatt, mert minden a természeten múlt.

A stressz eredetileg abból ered, hogy félsz a mamuttól, mégis le kell teríteni. A stresszre szükség volt, hogy életben maradj, miközben a farkasokkal, meg a medvével hadakozol az élelemért. Valós dologtól féltél, amivel valóban szembesültél és valóban elmúlt a találkozás után. Ma viszont mesterséges körülmények közt élünk és mesterséges berendezések, hatalmi és egyéb rendszerek szórakoznak ugyanazokkal a biológiai folyamatokkal, amikkel egészen máshogyan tudunk megküzdeni. Mivel az életünk egyre több területe mesterségesen felépített, egyre gyakrabban kitalált, fizikailag nem is létező, egyre több a problémáink közül is hasonlóan csak kitalált, magunkra erőltetett, amikkel egyre nehezebbé válik megküzdenünk.