Jól látom hogy az életet csak gazdagon érdemes élni hosszútávon?

Nem akarok hiperszuper ingatlant. Amilyen nekem kell, az már megvan. És olcsón, munkával jutottam hozzá.

Nem akarok szép autót. Nem szeretem a kocsival való közlekedést, stresszelek a vezetéstől.

Nem akarok külföldre utazni. Én inkább otthon ülős fajta vagyok. A kinti programjaimat meg inkább a környező zöld természetbe szervezem.

Az álmaimra rendszeresen teszek félre. Valószínű, meg is tudom őket valósítani.

Egyikhez sem kellenek több tízmilliós összegek. Így is lehet és érdemes élni. Persze én nem is vágyom luxusvillára, nagybetűs celeb életre felhalmozott vagyonnal, kamuemberekkel és a fenekemet is kinyaló egyénekkel. Nem a 'zinstagram szerint osztályozom magam, nem mások életét majmolom és irigykedem olyan dolgokra, amikről még azt sem tudom, mi van mögötte.

Egy milliárdos is lehet halálos, gyógyíthatatlan beteg. Példa volt is erre a városomban. Viszonylag fiatalon hunyt el. Őt szerinted mennyit vígasztalta ebben a helyzetben a pénz? Semmiféle kezelés, terápia stb nem segített neki. Meghalt. A családja pedig elveszítette őt. Szerinted őket mennyire vígasztalta,hogy mekkora koporsóba milyen mársánykőből építtetik meg a sírját?

A két véglet között is van élet. Amikor még nem szenvedsz azért, hogy egy normális életed legyen, de még meg tudod becsülni azokat a dolgokat, amiket magad szereztél meg.

Számomra ez a legjobb érzés. Nem tudom, mit csinálnék, ha végtelen pénzem lenne és bármit megkaphatnék. Engem ez nem vonz. Én nem akarok ezek közé az emberek közé tartozni. Én dolgozni akarok, mint a barátaim, szeretteim. Célokat kitűzni és elérni munkával, mint a barátaim, szeretteim. Én közéjük akarok tartozni.

Nagyon rosszul látod. Viszont akkor te egy nélkülöző szegény ember vagy, akinek esetleg több milliós tartozása van, és irigyled a gazdagokat.

Ha kevésbé érdekelne a számodra elérhetetlen anyagi világ, akkor nem is lennél ennyire frusztrált.

Ez erősen igényfüggő.Ugyanis emberek vagyunk és az emberek nem egyformák, ahogy az igényeik sem.Valaki tud boldog lenni szerényebb körülmények között is.És van aki nem tudja kellőképp értékelni azt ami van, még akkor sem ha mondjuk az egy magas színvonalnak minősül.

Megélni, dolgozni meg kell.Az ember ösztönlény.És ösztönből küzd az életben maradásért.És nagy általánosságban elmondható az, hogy mindenki próbálja kihozni a maxot az életéből.Hogy minél boldogabb lehessen.

Megszokás, hozzáállás kérdése...

Látod, az 1. válaszoló sem vágyik autóra, mert fél a vezetéstől. Nekem jövő héten lesz a születésnapom, alig várom, hogy utána mehessek végre vezetni oktatóval és megcsinálhassam a forgalmi vizsgát. Már kinéztem, hogy milyen kocsit szeretnék, a jövő héten fogunk elmenni megnézni a típust, megbeszélni a részleteket apukámmal. Nekem fontos az, hogy szép autóm legyen, ami gyors is. És hogy 20 évesen ne a villamosmegállóban töltsem a reggeleket, meg vidékre ne 3 átszállással, 6 óra alatt jussak el.

Nekem szükségem van a jó életszínvonalra, a minőségű életre, mindennapokra. Mindenhez pénz kell. A normális orvosi ellátáshoz, a jó utazásokhoz, minőségi programokhoz.

Nem lennék boldog akkor, ha 30 évesen ott tartanék, hogy összeszedtem a panel lakás hiteléhez szükséges önerőt, és végre elköltözhetek a szüleimtől...

Én vágyok rá és teszek is érte, milliárdos nagyságrendnél még nem tartok de a tavalyi évhez képest 10x-es tőkét sikerült könyvelnem.

Igazából az út az ami megtanít arra, amikor nagyon sok lesz értékeljem, amennyi van. A pénz szabadság, a munkahelyen az időddel fizetsz pénzért és mint minden, az is véges.

Remélem megtalálod az utad, sok sikert!