Volt már olyan pillanatotok, amikor létezésen kívül estetek?

Nem tudom, hogy ugyanarra gondolunk-e, de olyan volt, amikor úgy éreztem, én csak egy nézője vagyok a cselekményeknek, mint mikor álmodom.

Szerintem a deperszonalizációra/derealizációra gondolsz. Az nagyon ijesztő érzés, nekem már többször is volt.

Amikor nagyon keveset aludtam és felébredtem.

Én ma azon gondolkodtam hogy mi van ha nem úgy létezünk ahogy hisszük hogy létezünk az agyunk szüleménye az ahogy látjuk a világot a dimenziót amiben benne vagyunk a valóság teljesen más lehet csak beképzeljük az embereket magunk köré és nincs is olyan élőlény hogy ember hanem teljesen másfajta lények vagyunk amiről az emberek amiknek képzeljük magunkat nem tudnak lehet beképzeljük az iskolát és a tanárok tanításait meg a barátunkat mindenki körülöttünk lehet csak a képzelet agyunk ilyen erősen működik az időutazás se lenne akadály csak hinni kell benne és más téridőkontíniúleumban vagyunk. Dicséretes ötös lettem biológiából azért gondolkodok okos dolgokon de más nem szeret beszélgetni ilyen okos dologokról az osztályban ők nem lettek dicséretes ötösök biológiából csak én örülök hogy a gyakorikerdesek.hu oldalon lehet okos dolgokról beszélgetni.

Igen nem is egyszer, pontosabban azt éreztem hogy minden csak illúzió vagy valami ilyesmi, depressziós időszakban volt ilyen sokszor...vagy egy after party után amikor szét kábítószereztük magunkat fiatalon, vagy egy szakítás után. 29f

Ugye a kérdező nem akar arra célozni, hogy szó szerint kiesel a valóságból dolog mintha valami szimulációba lennénk vagy dimenziók közé esnél ki?