Nem hiányzik a gyerekkorotok?

Maga a gyerekkorom nem, de tény, hogy mennyivel könnyebb volt az élet. Nem szorongtam annyit, nem kellett fontos döntéseket hoznom, szépnek és jónak láttam a világot, és azt gondoltam, mindent el lehet érni. Felnőttként már rájön az ember, hogy semmi sem olyan könnyű, sőt, nagyon nehéz. Ezeket a terheket akkor még nem cipeltük, akkor még hittük, hogy az élet szép, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek. Hittünk a mesékben. Mára már aligha, sok-sok csalódás és küzdelem után, nem beszélve a sok stresszről, ami a felnőtt élettel jár. Gyerekként még mertünk önmagunk lenni és igazán önfeledtek lenni. Persze biztos nem mindenki így éli meg a felnőtt életet, meg vannak jó oldalai is. De összességében ez már nem az a "rózsaszín pihe-puha" világ, amiben akkor éltünk.

De nem mennék vissza, mert nem akarnék újból felnőni, újból átmenni azon, ami a felnőtté váláshoz vezet. Illetve nem volt a legjobb a családi hátterem sem, ott kellene akkor élnem megint. Viszont a gyermeki érzések, megélések hiányoznak, ahogy akkor tudta látni a világot az ember.

Felnőttként nincs a kellemetlen érzésed, hogy egy teher vagy, mert épp senki sem ér rá veled otthon maradni, téged elvinni, stb és valahogy mégis meg kell oldani, mert egyedül nem mehetsz sehova vagy nem lehetsz egyedül sehol, mert kicsi vagy, de akinek meg még külön miattad kell ugrálnia az feltűnően kíván a fenébe.

Felnőttként tetszik a szabadág, példának okáért az, hogy a saját szabadidőm beosztása nem attól függ, hogy egy felnőtt rábólint.

Felnőttként szeretem, hogy az amivel heti 40 órát foglalkozok az nem szól bele a hétvégémbe vagy az estéimbe. Amikor hazaérkeztem a munkából, a következő munkanapig a munkával kapcsolatos teendőm nincs, míg iskolás koromban bizony az iskolai napokon leckét írtam, tanultam és hétvégén is kellett foglalkozni ugyanezekkel.

Ugyanígy felnőttként szeretem, hogy ha kiveszek 5 nap szabit, akkor én szabadságon vagyok, míg az iskolai szünidőkre, főleg a nyárira előszeretettem adtak házifeladatot gyerekkoromban.

Felnőttként tetszik, hogy én döntöm el, hova van feltéve a mérce, mivel tudok együttélni, ugyanígy a teljesitményem kudarcai után is a saját lelkiismeretemmel kell elszámolnom. Nincs cirkusz otthon a féléves bizonyítványnál vagy egy négyesért (ami miért nem lett ötös).

Nyilván megvannak a nehézségei is a felnőttlétnek,egy hiba vagy baki felnőttként nem olyan konzekvenciákkal jár, mint gyerekkorban. Felnőttként már szépen elkezdenek eltűnni a rokonok akik vigyáztak rád, óvtak, így a saját biztonságodért is te felelsz. Valahgy így felnőttként könnyebb is elmagányosodni.

De bevallom, nekem jó érzés, hogy már felnőttem, mert a nehézségekkel is meg lehet tanulni úgy élni, hogy ne tűnjön ijesztőnek és az előnyei pedig sokkal lazább életvitelt biztosítanak.