Nem hiányzik a gyerekkorotok?

Nem minden hiányzik, sőt, de van, ami igen.

30 vagyok, ami eleve megvisel, nem a legjobb egészségi állapottal, szingliként, végigtanult 20-as évekkel és bizonyos okokból most is napi 3-4 órát kell tanulnom és nem látom a végét.

Én nem látom, nem tapasztalom azt a húúú, de nagy szabadságot, amit 7-es említ, viszont gyerekkoromban is sokmindenre rábólintottak, amit akartam, pedig szigorúbb nagyszülők neveltek.

A heti minimum 40 óra egyfajta témakörrel foglalkozás helyett pedig tanulnék heti 40 órában, változatos témakörökben.

14

Engem az triggerel, ha előadja a felnőttkort cukormáznak, holott na az aztán egy kalap trágya.

Nekem nagyon, de nagyon.

Akkoriban összehasonlíthatatlanul kevesebb elvárás, felelősség, teher volt a vállamon, nem kellett mindennap min. 100%-ot nyújtani, nem kellett ekkora döntéseket hozni, bűntudat nélkül le tudtam ülni olvasni egy remek könyvet, vagy lazán tarthattam egy mini sorozat-maratont. Szinte gondtalan voltam, a legnagyobb stresszt a felelések, témazárók jelentették, nem pedig a főnök aktuális agymenése, hogy dobj el mindent, és csináld meg azonnal az újonnan kiadott feladatot, hogy utána rögtön lecsesszen, hogy a másikat miért hagytad abba.. 🤨

Akkoriban nem volt ekkora lótás-futás, volt szabadidőm, sokkal több célom, energiám és lelkesedésem, és a munka nem a napom min. 50-60% -át tette ki.

Szüleimmel is több időt tudtam együtt tölteni, minden hétvégén mentünk valahova. Olyan nyugis volt minden, volt bennem egy kis gyermeki tudatlanság, akkoriban nem is volt rálátásom az ország és világ szennyére, sokkal pozitívabb is voltam. Több fix ember vett körül, éreztem, hogy tartozom valahová, a legnagyobb veszekedések felnőtt fejjel már dedós csacskaságok, és mérföldekkel törpülnek el azokhoz képest, amik napi szinten mennek a melóhelyen.

#18

Te se lehetsz többé gyerek.

Ennél már csak idősebb leszel.

Bár eléggé megkésve, de #17 vagyok.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire át tudja más is érezni a bennem zajló dolgokat, azonban örülök, hogy így történt:) Érdekes is volt újraolvasni az egészet, mert még mindig ugyanúgy gondolok mindent, illetve emlékszem is a konkrét eseményre, ami a főnökös részt mondatta ki velem :D

Azóta már vannak nekem is céljaim, de nagyon igaz rám is, Kérdező, amit írtál, hogy azok nélkül volt bennem egy kis nyugodtság is.