Minek örüljek, ha nincs minek örülni?

Nem kell mindig örülni, nincs is olyan ember aki mindig vidám.

Max. olyan van, aki eljátsza, közben meg egy rakás szar az élete.

Nézz körül magad körül: Van hajlékod? Van vízvételi lehetőséged? Van ágyad? Van kajád? Van mosakodási lehetőséged? Vannak könyveid? Ki tudsz menni nézni a természetet? Egészséges vagy?

Ha a kérdés nagytöbbségére adott válaszaid pozitív, akkor már van miért örülnöd.

Látni, hogy van neted is...

akkor semminek.

talán egyszer majd fogsz örülni valaminek, de az is lehet, hogy soha semminek nem fogsz, lehet h egyszer boldog leszel, de lehet h magányosan boldogtalanul éled le az életed...

ergo vagy egy rakás sz**ar lesz az életed még úgy 30-40 évig vagy jobb...

"Keresni kell az élet apró örömeit, mert a legszörnyűbb helyzetekben is történnek velünk jó dolgok. Placid atyáék a Gulágon több fordulóból álló örömolimpiát rendeztek, és a barakk dermesztő esti hidegében a rabok elmondták egymásnak azokat az apró örömöket, amelyeket aznap megéltek. Napi 16-17 öröm alatt nem lehetett örömolimpiát nyerni – a Gulágon! Placid beszámolója szerint naphosszat memorizálniuk kellett ezt a sok örömet, így a figyelmüket folyamatosan arra irányították, ami erőforrást, segítséget jelentett nekik. Ma ezt úgy mondanánk, hogy fejlesztették az érzelmi intelligenciájukat. Növelték az érzelmi teherbíróképességüket, kimunkálták az érzelmi önszabályozás módjait, és gazdagították az érzelmi önmotivációs eszköztárukat. Nem tagadták a realitásokat, de felismerték, hogy nem azok vannak jól vagy jobban, akikkel mindig jó dolgok történnek, hanem azok, akik elég magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek."

Pál Feri - Életbátorság