Az milyen emberi tulajdonságnak számít, ha valaki nem tűri a tekintélyelvűséget, csak azt az embert fogadja el maga felett akit tisztel és akiben megbízik?

A világ működését tekintve értetlennek, butának.

Ugyanis tökmindeg,y hogy elfogadod-e, hogy a főnököd a főnököd. Attól még az, és mint ilyen, adhat feladatot és ki is rúghat, ha nem végzed el.

Ahogy az sem számít, hogy elfogadod-e pl egy választások eredményét attól függően, hogy tiszteled és elfogadod-e pl a győztes miniszterelnököt. Ettől még ő lesz az és kész.

Pont az ilyen mentalitás amit az egyes leírt vezet egy totálisan lelkehagyott, mindenbe beletörődő rabszolgasereghez.

Így élni minden csak nem élet.

Nem kell elfogadni akit föléd raktak, csak ha kiérdemli. A kritikus gondolkozás és önazonosság sosem a butaság jelei, sőt...

Nekem ilyen tekintélyelvű volt a volt főnököm, azért jöttem el onnan, mert nem akartam ilyen embernek dolgozni. Igazságtalanul bánt a dolgozókkal, követelte magának a tiszteletet de ő maga lenézett mindenkit.

Milyen ember az aki ezt nem tűri? Nem tudom. Nekem nagyon bántja az igazságérzetemet, nem tudom tisztelni. A tiszteletet nem lehet követelni, azt ki kell érdemelni. Illetve mindenkinek megadom a tiszteletet alapból amíg el nem játsza a bizalmamat.

Szóval én ilyen vagyok, kíváncsi leszek mit írnak a többiek erre.

Én viszont azt kérdezem, milyen ember az aki ezt viszont tűri?

Mert a régi főnököm miatt felmondtunk egy páran, de sokan maradtak a szarban pont azok akik a legjobban panaszkodtak rá.

Én mindig ámulok, amikor emberek itt a wikiszotar.hu-t linkelik mint hiteles forrást. De nyilván Te ezt aoldalt tiszteled, és bizol meg benne...

A lényegre térve: teljesen mindegy, hogy az alapján tartasz valakit tekintélynek, hogy mások mondják, vagy hogy Te választottad, hogy vakon higgy benne, attól az még tekintély marad.

Egyébként ebben semmi különös nincs: az emberek egyfajta spektrumon mozognak. Nincs olyan ember, aki bármilyen tekintélyt vakon elfogad, de olyan sem, aki minden tekintetben csakis a saját megfigyelésére és véleményére alapoz.

2es, és mégis hogy néz ki szerinted az, hogy nem fogadod el akit föléd raktak, csak ha kiérdemli? Addig nem vagy hajlandó dolgozni, az általa adott feladatokat végrehajtani, amíg nem nyeir el valahogy a tiszteletedet? Hogy mész így pl új munkahelyre? Hogy fogadsz el egy új főnököt akit eddig nem ismertél?

3as jobban rátapintott a lényegre: itt a tiszteletről van szó, nem a pozícióról.

De elfogadni az,t hgoy valaki fölötted van és tisztelni őt nem ugyanaz.

A tiszteletet ki kell érdemelni. De senki nem kötelezhet rá, hgoy tiszteld a főnöködet.

A kérdező viszont nem a tisztelet kiérdemléséről ír, hanem arról, hogy amíg ez nem történik meg, addig nem fogadja el, hogy valaki fölötte áll pozícióban. Azaz gyakorlatilag azt állítja, hogy addig nem fogadja el, hogy a felette álló valóban betölti azt a pozíciót, amíg azt a kérdező el nem ismeri. Ami nonszensz:D

1#

Nem mindegy, hogy főnököm vagy a miniszterelnök. Amire van ráhatásom azon tudok változtatni a saját személyes életemben. Munkahelyet tudok váltani ha úgy találom jónak, a miniszterelnököt meg el kell fogadnom akár tetszik akár nem. A következő választásokig.

Ami benne van a döntési hatáskörünkbe az a mi felelősségünk.

Amire meg nincs ráhatásunk arra felesleges vergődnünk.

5, ez megint egy másik témához vezet, a munkahelyi toxicitás ugyanis nem tisztelet vagy pozíciófüggő.

Ugyanakkor az kijelenthető, hogy beosztottilag a főnök által rádosztott feladatot el kell látnod és a visszajelzéseket figyelembe kell venned. Viszont emberileg nem vagy hajlandó eltűrni bizonyos stílust és ezért nyugodtan szólhatsz is, hogy fogja vissza magát.