Aki szokott adni kéregető hajléktalanoknak, az leginkább miért teszi? Azt gondolja, ettől jobb ember lesz, különb azoknál, akik nem adnak nekik?

Nem elengendőek! Nem nehezen megmondható biztonságú, akár bántalmazásoknak is teret adó tömegszállók kellenek kell elsősorban, hanem rendes, német alapossággal felépített és kiosztott igazi lakások, ha kell, tervszerűen, többéves központi tervek szerint, évi százezerszámra, és folyamatosan, évtizedekig. Ha elbírta az NDK, elbírná a hasonló területű és népességszámú Magyarország is. Pláne hogy azóta új találmányok, anyagok léteznek, és a külkeresekedelemben sincsenek olyan korlátok mint akkor.

Kicsit más téma, de Magyaroszágon a 90-es években még lehetett a cigányok körében - a szegényebbektől is. az Erdélyből meg a Regátból akkorban átjöttektől is, meg a 6. 7. kerületi helyi cigányoktól is még lehetett valós néprajzi gyűjtéseket feljegyezni. Jól tudták a helyi nyelvüket, akár sokszor többfajta dialektusban is (általában a lovári szathmári dialektusában), és sok nagycsalád még valós folklórkinccsel, dalkinccsel és népi előadókkal-mesélőkkel is rendelkezett. Igazából a cigányok keményen dolgoztak, és ezen nem a gazdasági értelemben vett munkát értem most, hanem a magyar néprajzhoz és tudományhoz, egészében a kulturához való hozzájárulásukat. Sajna ezt nem használtuk ki eléggé.

De hát máshogy nem megy, 30 éve nincs előelépés az ország kettészakadásának megállítására, sőt valószinűéeg a jelenlegi state capture is ennek a hozadéka. Persze ettől még lehet bizonyos diffrenciálásokat bevezetni, szóval az ,,ingyen'' (valójában inkább civilizációs alapként) kapott lakás valószínűleg nem szívná el a polgári (hagyományos értelemben véve dolgozó) rétegeket (ahhoz pl. pici területű lenne). De pl. a családon belüli erőszak bűvös körének és a nemzedékről nemzedékre öröklődő mélyszegénység bűvös körének megtöréséhez már elég lenne.

Igazából ez az egész kérdéskör csak lenyomata piciben annak, ami világszerte globális szinten is van. Mélyszegénység Afrikában, Amazóniában, egyes ázsiai régiókban. Csakhgy ez már minket is érint, pl. járványveszély, környezetpusztulás formájában. Persze az világgazdaság megint vak a probléma iránt, főleg egy egy rendes nyomorfelszámolásra, inkább helyette fizeti a sokszorosát a már bekövetkezett bajok (pl. a világjárványok) részeként. A nyomor szűzföldfeltörést hoz, az meg erőirtást, azt meg zoonózist, az meg világjárványt.

Ez egy fórum, a szabályok betartásáig nincs okom szégyellni magamat, nem kész tervet adtam le végrehajtásra szakemberi kontroll megkerülésével, továbbá helyzetemnél fogva sem vagyok elfogulatlan (ahogy írtam is, súlyos személyiségzavarok miatt), így tényleges döntéseket sem hozok: a fórum szabályainak tisztességes betartásán kivül nincs itt dolgunk, sem szégyellnivalónk. Folyamatok költséghatékonyságának elemzéséről beszélgetünk.

Putriban meg tanítottam is gyerekeket, de egyébként igazad van: ezek csak szórványos élmények voltak, és *valóban* nem láttam annyi cigány családot, helyzetet belülről, amennyit kellett volna, és a tudásom kevesebb a Tiednél, ez kétségtelen.

Azonban ettől még tévedhetsz legalábbis kis mértékben a tapasztalataid teljes körűségében. A szakemberek elég széles köre elégedetlen, és társadalmi csapdahelyzetekről beszél, ami a megelőzés nagyon széles körére terjed ki: a lakhatás mellett a fiatalok személyiségzavarainak kezelése is forráshiányos, az iskola nem hatékony a hozott hátrányok kiegyenlítésében, a gyerekvédelemnek meg nincs elég erőforrása a pontos kiválasztásra, triázs-döntésekre, sokszor kényszerül pontatlan bejóslásra.

Az utcán látható alkoholista kárhoztatása pedig nem ad teljes rálátást a problémák súlyára, ugyanis az utcai alkoholistát mindig *utólag* látjuk (tehát akit az utcán látunk, az *már* alkoholista), tehát éppen a *megelőzés* lényegét veszitjük el ha itt letapadunk. Az igazi kérdés, hogy nem szolgálná-e jobban az adófizetők pénzének megőrzősét pl. egy masszív oszágos háló a családon belüli erőszak megelőzésére. A családon belüli erőszak megelőzése pedig mindenképp összekapcsolódik a lakhatási válsággal.

Még tömörebben: én érzékelem, hogy emberileg sokkal erősebb és nagobb, jobb vagy nálam, és ezen túl is elég okom van rá, hogy saját magam gyengeségeit, jellemhibáit bizonyítva lássam a saját élettörténetem alapján. De országos szinten a probléma mégiscsak hús-vér emberek szintjén létezik, bántalmazói családokkal, amelyek, mondjuk ki, személyiségzavaros fiatalokat bocsátanak ki, akik nem fognak optimális élettörténetet nyújtani.

Nekem szerencsém volt egyébként, családi örökségem volt a szülői bántalmazáson, alkoloizmuson túl a matematika és a nyelvek szeretete is, így ennek és sok munkának köszönhetően szép jó állásom is van, de ebben sok más embernek is érdeme van, tanárok személyes gondoskodásai, illetve az akkori korszak bizonyos segítségnyújtásai is, szerencsésen összejött a fiatalságomban az adott korszakban elérhető jó dolgok kiaknázása (lakhatás, iskoláztatás). Sok embernek ez igy nem adatik meg, még akkor sem, ha nálam sokkal jobbak akár emberileg, akár tehetségben.